Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (Független):
2627 lehetőséget jelentős, akár adott esetben milliárdos nagyságrendű adókedvezményre is, hogyha valaki ilyen kastélyt újít fel. Tehát Ghaith Pharaon most már biztosan pénzénél lesz, fel fog tudni újítani ilyen kastélyokat. Igen ám, de amikor kész a kastélyfelújítás, be is kell költözni, és nyilván, mint mindenki, ő is szereti a szépet, no, hát be kellene rendezni ezeket a kastélyokat. Akkor majd ő vajon jelentkezhet önöknél, hogy bizonyos különös méltánylást igé nylő körülmények fennállására tekintettel a Szépművészeti Múzeumból összeválogatna egypár, mondjuk, Dürerképet, és így tovább? (16.50) Mik lehetnek ezek a különös méltánylást igénylő körülmények? Szegé ny ember, nincs ujjlenyomata sem. Adjunk neki pár képet kölcsön, hátha attól ezen fogyatkozását kicsit el tudja felejteni! Azt gondolom, elképzelhető, hogy az önök szándéka eredetileg jó és nemes volt, ugyanakkor a törvény megfogalmazása ebben a formában n em elégséges, olyan visszaélésre ad lehetőséget, amelyet semmilyen módon így nem tudunk támogatni. Nagyon kérem, segítsenek abban, hogy további törvényszövegpontosító javaslatokkal egyértelműsítik, hogy semmilyen visszaélésre nem lesz lehetőség. Az ugyani s, hogy majd minden további részletszabályt egy kormányrendeletben kívánnak önök rögzíteni, az - bocsássanak meg - számunkra nem elég garancia. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt O rszággyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként felszólalásra jelentkezett független képviselő szólhat. Megadom a szót Szabó Szabolcs képviselő úrnak. Parancsoljon! SZABÓ SZABOLCS ( Független ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt K épviselőtársaim! Valóban, a bizottsági ülésen már beszélgettünk erről. Halász János ott jórészt azt mondta el, hogy valahogy illik rendezni azon műkincsek sorsát, amelyek a második világháborúban és a kommunista diktatúrában jogtalanul vagy nem tisztázott körülmények között állami tulajdonba kerültek, akkor fogalmazzunk így, magyarul lopással, ahogy ezt államtitkár úr mondta, szerintem is nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést rá. Valóban, voltak perek, ha a tulajdonos ezt tudta megfelelő módon bizonyítan i, és egyébként vállalta a hosszú és nem olcsó pert, akkor eljárhatott ez ügyben. A Herczogper talán közismertebb, de tudjuk, hogy a Sigray család is és még nagyon sokan próbáltak így eljárni. Kinek sikerült, kinek nem. Valóban, mondom, méltányolható az a z indoklás, amit az előterjesztők nevében Halász úr a bizottsági ülésen megtett. Azt gondolom, hogy persze ilyenkor célszerű nagyvonalúan eljárni az államnak, ha máshogy nem, úgy, hogy a családnak kvázi visszakölcsönzi, tartós kölcsönbe adja ezeket a műkin cseket. Ennyivel nyugodtan elismerheti, lehet ennyire nagyvonalú az állam, hogy elismerheti azt a tevékenységet, amit ezek a családok az ország építéséért tettek, meg nem mellékesen a magyar kulturális életért, hiszen azt ne felejtsük el, hogy ezek a gyűjt emények Magyarországon a kortárs magyar képzőművészet támogatásáról is szóltak. Legalábbis az esetek egy jelentős részében. A probléma ott kezdődik, amit fel is vetettem bizottsági ülésen, hogy vane garancia arra, hogy csak erre vonatkozik, és ez nem egy általános szabály. Előtte is többször átolvastam, de mondta Halász képviselő úr, hogy persze, ez garancia. Még többször átolvastuk, és megmondom őszintén, a garanciát nem nagyon látjuk benne, erre Szabó képviselő úr is rákérdezett, mert voltaképpen azt írj a a törvénymódosító szöveg, hogy különösen méltányolható esetben ezt az eljárást majd lehessen alkalmazni, aminek a részletes szabályait rendeletben fogják megállapítani. Innentől kezdve ezt én nem tekintem garanciának. Félreértés ne essék, én azért gondol om, hogy garanciát kell valahogy ebbe tenni, mert ha ezt nem tesszük bele, akkor joggal merülnek fel ezek a kérdések, amit a képviselő asszony elmondott. (Halász János: Azok azért nem! - Hegedűs Lorántné: De igen!)
