Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
2628 Éppen ezért beadtam egy módosítót, amely egy nagyon egyszerű, illetve két toldást tenne hozzá ehhez a módosítóhoz. Szövegszerűen beleírná azt, hogy ez abban az esetben alkalmazható, amikor nem kvázi lopással került az államhoz a műkincs. Azt gondolom, ez egy garancia lenne. Nyilván azt nem állíto m, hogy ez a legtökéletesebb kodifikációs remekmű, amit hozzátettünk, lehet ezen még csiszolni, de ezzel is csak arra szerettem volna felhívni a képviselő úr és a kormány képviselőinek a figyelmét, hogy tegyünk bele legalább egy olyan félmondatot, ami ezt tisztázza. Mert ha ez nem kerül bele, akkor, azt gondolom, joggal fogunk félni attól, hogy nemcsak ilyen esetekre fogják használni, hiszen ezt később rendeletben fogják megállapítani, azt meg saját hatáskörben majd a miniszter el fogja dönteni. Ez azért le nne fontos szerintem, mert akkor megnyugtató módon ez az ügy rendeződik, és nem az van, hogy politikai vircsaft mentén lesz nagyvonalú az állam ezekkel a családokkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képvise lő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Csepreghy Nándor államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Engedje meg, hogy azért jelentkezzek szólásra, mert a zár szót beterjesztőként a képviselő úr fogja elmondani, és mindhárom felszólalás kapcsán szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, illetve megvilágítani még homályos kérdéseket. Sokszor szóba kerül az a kérdés, hogy ha egy kormányzati funkcióval rendelkező képv iselő, jelen esetben egy miniszter terjeszt be egy javaslatot, akkor azt miért nem miniszterként teszi, miért képviselőként. Itt nem elhanyagolható az a szempont, hogy miniszter úr vezeti a restitúciós bizottságot is, és ebben a minőségében is találkozott ezzel a problémával. Ez az oka annak, hogy ezt most nem miniszterként viszi, hanem a restitúciós bizottság vezetőjeként, képviselőként terjesztette be ezt a javaslatot. Azt mindenesetre szeretném megköszönni, hogy amint látom, abban konszenzus van, hogy va n egy olyan kérdés, amit mindenképpen rendeznie kell a mindenkori magyar államnak. A képviselők alapvetően azokat a garanciális elemeket keresik, amelyek arra jelentenek garanciát, hogy a ma állami tulajdonban lévő műkincsek nem elkótyavetyélésre kerülnek, hanem valóban azoknál a családoknál lesznek, akiknek ez korábban jogos tulajdona volt, és vitatható vagy nem tisztázható az, hogy milyen körülmények között került állami tulajdonba, ők legalább megkapják annak a lehetőségét, hogy használhassák, nézhessék azt a festményt adott esetben. De valóban nagyon sok kérdést kell még a következő időszakban rendezni. Nem ehhez a kérdéshez csatlakozik konkrétan, de mégsem lehet azonban eltekinteni attól, hogy a magyar állam tulajdonában lévő műkincsállomány jelentős ré sze ma raktárakban porosodik, ahelyett, hogy adott esetben az eredeti megtalálási helyükön állítanánk ki ezeket, vagy valóban a nagyközönség számára elérhetővé tennénk. Tehát több mint 50 százaléka a magyar állami műkincsállománynak ma raktárakban van. Az a vita, amit Józsa képviselő úr is részben említett, amely például a múzeumokkal kapcsolatban felmerült, akkor is vita volt, amikor idén tavasszal döntés született arról, hogy például az Esterházykincseket Eszterházán kell kiállítani, nem pedig Budapesten kell adott esetben egy raktárban lenniük. Minden műkincs számára, aminek az eredeti megtalálási helye vagy fellelési helye a befogadóképesség tekintetében alkalmassá teszi azt arra, hogy műkincseket őrizzen és a nagyközönség számára bemutasson, ezt a lehe tőséget meg kell nyitni. A vita kapcsán szeretném jelezni képviselő asszonynak, illetve képviselő úrnak is, hogy a módosító indítványok befogadására Lázár miniszter úr abszolút nyitottságot szeretne mutatni, ezt külön is jelezte. Az összes olyan döntés, am ely a későbbi kihelyezésre vonatkozik, valóban egy
