Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - Egyes iskolaszövetkezetekkel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2578 A díjazás tekintetében ez a törvénytervezet azt rögzíti, hogy a munkatevékenység elvégzésének az ellenértékeképpen a mi nimálbér összegét kell elérni. Ez egy nemes célkitűzés, de ettől lehetne egy kicsit bátrabb is az előterjesztő. De ami a munkabért érinti és illeti, az igazából az, hogy a munkabér helyett az elkövetkezendő időszakban most már nem munkabérről beszélhetünk, hanem díjazásról beszélhetünk. Az iskolaszövetkezeti tag tehát már nem mint munkavállaló jelenik meg, hanem feladatteljesítő személy, aki nem munkabért, hanem díjazást kap. Tudják, más a munkabér és más a díjazás. A munkabér munkaviszonnyal párosul, a díj azás, mint az előbbiekben mondtam, feladatteljesítéssel párosul. Ha csak a szolgálati idő és egyéb más, hozzárakódó tényezők kérdéskörét feszegetem, akkor megint csak nem adnak, hanem elvesznek az iskolaszövetkezeti nappali tagozatos hallgatóktól. A FideszKDNP tehát a hallgatókat egy újabb lépéssel, mondhatom úgy: továbblöki a munka törvénykönyvétől, annak a hatályától, annak a védettségétől, annak a jogosultsági rendszerétől, az abból fakadó esetleges előnyöktől. A munkajogi védettség tekintetében is lega lább kérdéseket vet fel mindaz, hogy ez jó irányba viszie a folyamatokat; valójában a munkavállaló érdekekeit szolgáljae, vagy éppen adott esetben, mondjuk, a munkaadó, az iskolaszövetkezet bármely tulajdonosának az érdekeit szolgálja. Egyéni ké pviselői indítvány, mint ahogy azt önök szokták tenni iskolaszövetkezet vonatkozásában, azt hiszem, az elmúlt másfél esztendőben kivétel nélkül, most is így történik a dolog. Nyilván ezzel meg kívánják spórolni a társadalmi vitát, a szakmai egyeztetéseket és a hatástanulmányoknak a Parlament falai közé való hozatalát is. Ha iskolaszövetkezetekről beszélünk vagy először inkább a hallgatói jogviszony tekintetében történő foglalkoztatásról, a diákok által vállalt és végzett munkatevékenységről, akkor tiszta és világos mindegyikünk előtt, hogy éves szinten, átlagosan nagyjából olyan 180200 ezer emberről szól ez a történet. Az iskolaszövetkezet keretei között ez nyilván valamivel szűkebb, olyan 130150 ezer főt érint adott esztendőben. Nyilván pulzál a rendszer, ez változó. Ez egy érdekes kérdést vet fel, mert ha visszamegyünk, nem kell egy évtized távlatában, de visszamegyünk 67 év távlatában, akkor az iskolaszövetkezet keretei között munkatevékenységet végző fiatalok a munkaügyi statisztikáknak nem voltak az a lanyai, magyarul: nem voltak beszámítva a foglalkoztatotti körbe. Jelen időszakban ez a 130150 ezer ember a foglalkoztatás bővítő elemeként, tényezőjeként jelenik meg, miközben természetesen 7 évvel ezelőtt is ilyen keretek között folytattak munkatevékeny séget, és akkor nem. Tehát ha másra nem, önök ezeket a fiatalokat, ezeket a diákmunkában tevékenykedő fiatalokat legkiváltképp statisztikai alanyként használják. Ez nem túl korrekt, nem túl tisztességes dolog, hiszen nem ez a lényege a történetnek, hanem s okkal inkább az, hogy mindez a tevékenység a későbbi időszakban elősegítse a hallgatói jogviszony keretei között munkát vállalók fiatalok munkaerőpiacra való integrálódását, illetve elősegítse azt is, hogy valójában sokan ezen keretek között megteremtett f orrásokból tudják kiegészíteni akár a szülői segítségeket, ahhoz illesztetten, hogy ki tudják fizetni az oktatás költségeit, mert e tekintetben is tettek azért néhány dolgot az elmúlt időszakban, és nem a diákok javát szolgáló módon. Igazából tehát azt sze retném mondani, hogy mindaz, amit az iskolaszövetkezetekhez illesztetten az elmúlt másfél esztendőben, mondhatom nyugodtan: fejetlenül, folyamatában egymásnak ellentmondó módon hozott intézkedéseikkel tesznek, az nem a hallgatók, nem a diákok elsődleges ér dekeit szolgálja. Ez egyfajta ügyeskedés a Ptk. és a szövetkezeti törvény viszonyrendszerében, hogy, amint mondtam, hogyan és miképpen tudják a munkatörvénykönyv keretei köréből távolabb lökni ezeket a fiatalokat, és ezzel bizonyos hátrányokat is okozni ne kik. A legnagyobb sérelem megítélésem szerint egyébként e tekintetben az, hogy a fél évvel ezelőtt hozott szabadság lehetőségének az igénybevételét most, ezzel a törvénytervezettel likvidálják. Fél éve szerzett jogokat szüntetnek meg.
