Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 12. hétfő (165. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
26 úr azt válaszolta, hogy nekünk elsősorban a magyar munkavállal ókra kell gondolnunk, őket kell segítenünk munkához, nekik kell biztosítani a lehetőséget, minden csak ez után jöhet. Tehát nem kellene a szezont a fazonnal, képviselő asszony, keverni, mert az, amit ön mondott, az nem állja meg a valóság próbáját, nem mon dott ön igazat. Ilyen egyszerű erre a válasz. (Dr. Szél Bernadett: Hát, a Fidesznek mindig igaza van.) Járulékcsökkentésről is esett szó. Igen, a kormány vizsgálja annak lehetőségét, hogyan lehet ezzel az eszközzel segíteni a munkavállalás ösztönzését, hog yan lehet a terheket a munkaadókról és a munkavállalókról levenni, de ez nem máról holnapra, egyik pillanatról a másikra megvalósítható folyamat, hisz komoly, súlyos következményei lehetnek egy meggondolatlan lépésnek. Emlékezzen vissza arra, hogy a 2002es kormányváltás után Medgyessy Péter kormánya hirtelen hozott egy döntést, aminek nem volt meg a fedezete. Ez azt jelenti, hogy éves ezermilliárd forintos terhet rakott egyetlenegy döntéssel az akkori kormányzat a magyar költségvetésre. (Dr. Szél Bernadet t: Ezért kell járulékot csökkenteni.) Tehát nagyon könnyű felelőtlen nyilatkozatokat és kijelentéseket tenni ellenzéki oldalról, de a kormányzatnak viszont felelős döntéseket kell hozni minden magyar állampolgár érdekében, ezt pedig nem lehet úgy megtenni, ahogy önök itt sokszor javaslatokkal teszik. Egyébként a reálbérek emelkednek - javaslom, nézzen utána a számoknak , folyamatosan, még ott is, amit ön vagy önök kritikaként fogalmaztak meg; a legalacsonyabb béreknél, a minimálbér közelében is nettó jöved elememelkedés, nettó béremelkedés van az elmúlt hat évben. (Dr. Szél Bernadett közbeszólása.) Arra kérem önöket, hogy megfontoltabban és alaposabb utánanézéssel kritizálják a kormányzat foglalkoztatáspolitikai munkáját. Köszönöm. (Taps a kormánypártok sora iban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „A tanévkezdésről és a tanévről” címmel az MSZP képviselőcsoportjából Hiller István képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Kedves Alelnök Úr! Öné a szó, parancsoljon! DR. HILLER ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Egy ellenzéki párt előtt így a ciklus közepén két választási lehetőség áll. Az egyik, hogy követi a kormány által ki jelölt nyomvonalat, azt kritizálja, arról mondja el a véleményét, és akkor ténylegesen a kormány diktálja az ellenzék szövegét is. Mi ezt az utat nem akarjuk követni; saját vélemény, saját álláspont kimunkálása és bemutatása a parlamentben és a parlamenten kívül a cél. Olyan területek, amelyek, ha van nemzeti ügy - nem kétségbe vonva, hogy eddig is fontos nemzeti kérdésekről esett szó , hát ez az. És azt is gondolom, hogy nem párthovatartozás dönti el azt, hogy a gyermekeink jövője, a szervezett formában t örténő tudásátadás és tudásátvétel, az oktatás ügye ilyen meghatározó kérdés. E területen pedig olyan győzelmi jelentésre sem mód, sem alkalom nem nyílik, mint amit hallottunk az elmúlt másfél órában. Tényként le kell szögezni, hogy a magyar közoktatás szí nvonala fél évtizeddel ezelőtt - vagy ha tetszik, és hogy politikai kategóriát mondjak , 2010ben magasabb színvonalon állt és jobb volt, mint most, hat évvel a kormányzásuk átvétele után. Önök a magyar közoktatásba rossz kísérleteket, megvalósítatlan elk épzeléseket, káoszt és felfordulást hoztak. Csak a pedagógusok állhatatos munkája miatt áll a magyar közoktatás, mert az oktatáspolitikájuk az elmúlt fél évtizedben egy kudarcjelentés. Ennek intelligens beismerése történik a tanévkezdéssel, amikor is a 20 11 decemberében elfogadott törvényük gyakorlati felülírása történt: a Klebelsbergről, szegényről elnevezett intézményfenntartó központ működése egy elismert bukás, ennek új formációja kétséges, hogy milyen eredményre vezet. Ami még ennél is fontosabb, hog y hogyan látjuk mi, szülők, magyar állampolgárok, édesanyák és édesapák a gyermekeink, a diákjaink jelenét és jövőjét. Tisztelettel kérem önöket, hogy lássák be,
