Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2186 Szögezzük le, hogy a tankerületi központok elnevezés, ez az 58 egység sem a magyar közigazgatás történetében, sem a magyar tanügyigazgatás történetében ez az egység és ilyen számú egység nem szerepelt. Ez lehet előny és lehet hátrány. Hátrány, mert semmilyen tapasztalattal nem rendelkezünk, hogy ez mégis hogyan működik. Előny, mert annál, amit fölvált, csak jobb lehet, ez ugyanis az egy budapesti irodaépületből irányított magyar közigazgatás már papíron is hamvába holt, a gyakorlatban pedig botrányos körülmények között kimúlt, szegény Klebelsbergről elnevezett in tézményfenntartó központnak a felváltása. Abban egyetértünk és örülök, hogy miután ezt a szakma először kérte, aztán követelte, aztán tüntetett érte, a legkülönbözőbb helyeken, itt az ország házában és számos szakmai fórumon vagy éppen nyílt téren, Miskolc tól a budapesti Kossuth térig emberek tízezrei követelték azt a változást, amelyet végre belátva megszüntették ezt a szerencsétlen Klebelsberg Intézményfenntartó Központot - csak hogy a fogalmazás világos legyen: a „szerencsétlen” jelző nem a személynévre, hanem az intézményre vonatkozott , előállnak azzal, hogy legyen 58 egység. Világos, hogy ha ennek a működését január 1jére előírják, akkor az egyik pillanatról a másikra nem fog életre kelni. Tehát még azt is mondhatná nk, hogy a november 30i létrehozatal nem egyszerűen egy formális változás, hanem egy olyan tartalmi kezdeményezés, ami legalább néhány nap, néhány hét felfutási időt hagy, bár nem gondolom, hogy szentestétől szilveszterig tömegek foglalkoznának majd ezen tankerületi központok kiépítésével. (15.10) De ha már itt tartunk, mégiscsak az államtitkár úr felvezetőjében elhangoztak olyan dolgok, kifejezések, szóhasználatok, amelyek engem arra visznek, hogy itt mélyebb változások készülődnek, mint egyszerűen az, ho gy január 1je vagy november 30a, szövegpontosítás és a szóközi különböző megjegyzések változtatásai, hanem azt látom, hogy intelligens, csendes beismerése történik annak, amit 2010 - törvény szerint 2011 - óta műveltek, hogy tarthatatlan, színvonaltalan; aminek eredményeként azt a kijelentést teszem, hogy jelenleg, 2016 őszén, 6 évvel a kormányzás átvétele után a magyar oktatásügy, ezen belül a magyar közoktatás rosszabb állapotban van, rosszabb színvonalon áll, mint a kormány átadásának pillanatában. Ez a fél évtizedről elég szomorú bizonyítvány, és a kijelentés mögött nem egyszerűen politikai nézeteink különbsége áll, hanem pedagógusok ezreinek, diákok és szülők tízezreinek és százezreinek a tapasztalata, hiszen olyan véleménnyel és olyan tömegben egy sz akpolitikával kapcsolatban emberek nem fejezték ki véleményüket, mint azt az elmúlt fél évtizedben, az elmúlt két vagy három évben. De hogy a vitánk - őszintén remélem, hogy szakmai és politikai vitánk; mégiscsak az ország házában vagyunk, ahol nem egy sza kmai konferencia keretében, hanem szakmai véleményeket felhasználva, politikai nézetkülönbségeket is érdemes megméretni , mondom önöknek, hogy azt gondolom, amikor államtitkár úr arról beszél, hogy megteremtik a harmóniát, a harmonizációt a jelenlegi való ság és a New Yorki egyezmény, az ENSZ gyermekjogi egyezménye azon nevezetes ajánlása között, miszerint a gyermekek mindenekfelett álló érdeke az, ami meghatározó, ez közöttünk egy szimbolikussá lett vita, tartalmi. Az a szóhasználat és az a mondat, amit á llamtitkár úr korrekt módon használt, ez a 2011 decemberéig érvényben lévő közoktatási törvény első mondata, történetesen a gyermekek mindenekfelett álló érdekére való szakmai hivatkozás, amit méltóztattak úgy kivágni a törvényből, hogy nyoma nem maradt. Ö t év után először halljuk, hogy a kormány oktatással foglalkozó államtitkára ebben a kérdésben a magyar oktatási törekvések és az előbb említett, egyébként valóban tartalmi és szimbolikussá vált vitában arra az álláspontra helyezkedik, hogy meg kell teremt eni az együttműködést. Öt évig teljesen mást mondtak, teljesen mást csináltak. Egymást követő, különböző színű és különböző gondolkodású miniszterek által vezetett, már hogy oktatási miniszterek által fémjelzett oktatási kormányok egymásnak adták, vitáik e llenére, ezt a tartalmi és szakmai szempontot. Önök ezt felszámolták 2011ben, majd majdnem kereken öt év elteltével egy fontos hivatkozásban itt, a
