Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 9. szerda (184. szám) - A keresztényüldözés és a közel-keleti és afrikai népirtás elítéléséről és az üldözöttek támogatásáról szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2089 segítségére. Közismert tény talán, hogy világszerte 5 percenként egy keresztény a hi te miatt meghal, 5 percenként van egy keresztény mártír a XXI. század elején. Pontosan azért, mert rengeteg helyen rengeteg támadás éri a keresztény közösségeket; ezeket képviselő úr felsorolta. Volt, hogy egyszerre akár 147 keresztény egyetemistát támadta k meg és öltek meg. Ha a keresztény templomokkal, intézményekkel szembeni támadásokat nézzük, azok is évről évre, a 2000es évek első évtizedének közepe óta nőnek. Míg ha mondjuk, 2014et nézem, ott 1062 ilyen támadásról beszélhetünk, 2015ben pedig több m int kétszer annyi, 2406 ilyen támadást számláltak össze. Ezek intézmények, templomok elleni támadások, elsősorban templomok elleniek. De nagyon sok példa van a kereszténytelenítés állami propagandával való meghirdetésére, hogy hogyan űzzék ki, hogyan irtsá k ki a keresztényeket. Nyilván sok esetben a kereszténység a nyugati világgal, a számukra elnyomóként megjelenő nyugati világgal való szembenállást is jelenti, és a fehér embert, a nyugati fehéreket és a kereszténységet egy kalap alá veszik, ezért is szenv edik el ezek az ott élő, 2000 éves keresztény közösségek ezt az üldöztetést. (17.10) Hiszen itt arról van szó, hogy 2000 éves közösségekért kell kiállnunk, akiknek most, az utóbbi években került veszélybe a létük. Az közismert szintén, hogy a muzulmán hitr ől keresztény hitre való áttérést több országban halálbüntetéssel büntetik, a keresztény nők sok országban büntetlenül meggyalázhatók, és a keresztény települések folyamatos veszélyben vannak, a keresztény kiadványok terjesztése szintén sok esetben büntető jogi következményeket is von maga után. Sokan ezért menekülésre kényszerültek, sokan nem az eredeti lakóhelyükön élnek, százezer- és milliószámra üldöztek el keresztényeket a KözelKeleten, de ugyanilyen számokról beszélhetünk ÉszakAfrikában és KözépAfri kában is. Ha a nemzetközi közösség nem lép föl, ezeknek az embereknek az élete és 2000 éves közösségeiknek az elhelyezkedése örökre veszélybe kerül vagy örökre el is tűnik. Ezért volt fontos, hogy Magyarország humanitárius szerepet is vállalt ebben a régió ban. Egyházi közreműködéssel Erbílben építünk iskolát az ottani egyházi hatóságok közreműködésével, itt a telekcsere már megtörtént. Az épületre vonatkozó tervek elkészültek, egy háromszintes iskolát terveznek oda, jelenleg az építési engedélyezési eljárás zajlik. Bízunk benne, hogy hamarosan elkezdődhet maga az építkezés is, hogy az üldöztetés által sújtott keresztény gyermekek, ha nem is a szülőfalujukban, de attól nem olyan messze iskolába tudjanak járni. Illetőleg Magyarország az úgynevezett Madad Alapb a is megtette a maga 3 millió eurós felajánlását; ez az Európai Unió által létrehozott szíriai újjáépítési alap. Ez egy nem kis nagyságrendű összeg, ha azt nézzük, hogy más országoknak mekkora felajánlásai voltak, hiszen hasonló mértékű felajánlása volt, m ondjuk, Franciaországnak, Spanyolországnak vagy Belgiumnak, a nálunk sokkal nagyobb, sokkal nagyobb gazdasági erővel rendelkező országok is körülbelül ezt a 3 milliós felajánlást tették, és nagyságrendileg az első 5 országban van, ha a felajánlások összegé t nézem, Magyarország. Tehát itt igyekszünk erőnkhöz mérten kivenni a részünket az újjáépítésből. És a bevándorlásban érintett magyar határnál várakozó bevándorlók humanitárius ellátása szempontjából is fontos volt, hogy a magyar kormány az elmúlt évben 3, az idei évben pedig 5 karitatív szervezettel kötött átfogó megállapodást. Tavaly 200, idén 250 millió forinttal támogatjuk őket, hogy az ott várakozók számára humanitárius segítséget nyújtsanak. Ahogy mondtam, azok a humanitárius értékek, egyrészről a szo lidaritás az ott levő emberekkel, a segítségnyújtás ott helyben, az ő életüknek és jogaiknak, testi épségüknek a megvédése nem pusztán Magyarország ügye. Ez egy általános emberi elvárás, egy általános emberiességi kérdés, hogy ezt megtegyük, mi is itt a ma gunk erejéből, amit meg tudunk tenni a parlamentben, a kormányzatnál is, a humanitárius akciókban való részvételnél, és minden más országnak, minden más kormánynak és nemzetközi szervezetnek ez ugyanúgy kötelezettsége. Éppen ezért engedjék meg, ahogy említ ettem is, hogy ismertessem, mely országok vagy mely nemzetközi szervezetek fogadtak már el hasonló tartalmú deklarációkat. Azért is akarom ezt elmondani és önök elé tárni, hogy bemutassam, ez egy
