Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 9. szerda (184. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény és a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2011 Ez ügyben szeretném bejelenteni az előterjesztőknek, ha nem veszik ezt tolakodásnak, akkor pont az érintett bortörvény 13. §ának helyébe lépő rendelkezések kapcsán, ami most a javaslatban 4. §ként szer epel, kéthárom apró pontosítást szívesen megtennék. Ez ugyanis véleményem szerint a jelenlegi szöveget esetleg javíthatja. „A hegybíró felszólítja a borültetvény tulajdonosát” a módosítás szerint. Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha csak a „felszólíthatja” k ifejezés lenne, hiszen nem minden esetben kizárólagosan ilyen probléma jelentkezik, hanem sok más, helyben ismert probléma, egészségügyi például, mert egy gazda távolmaradása nem feltétlenül csak a teljes felhagyást jelentheti. Ugyanúgy a (3) bekezdésnél i s lehetne pontosítani, ha esetleg megfontolásra alkalmasnak találja Font képviselő úr, akár az előterjesztő. Ha ugyanis a borszőlőültetvény tulajdonosa a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek nem tesz eleget, a mostani szabályozás szerint a hegybíró a művelés elmulasztása miatt hektáronként 200 ezer forint bírságot szab ki; tehát nincs mérlegelés, hanem kiszabja. Ezt esetleg érdemes lenne finomítani, hogy a szomszéd területek védelmében, azok használóinak kérelmére kényszernövényvédelmet rendel el, a minek a költségét a hegyközség megelőlegezi, és az adók módjára történő behajtását a terület nyilvántartott használójától beszedi, ezen felül kiszabhatja a bírságot. Ez esetleg kicsit rugalmasabbá teheti a jelenlegi szöveget. Kérem, esetleg fontolják meg, hogy lehete esetleg ez ügyben tenni. Ugyanakkor probléma az is, hogy Magyarországon a szőlőtermőterület nagysága már a kilencvenes évek elejétől folyamatosan csökkent, és látható, hogy sajnos ez a tendencia 2015ben tovább folytatódott. Ennek ez a javasl at csak egy nagyonnagyon pici szegmensére reagál, jó lenne, ha a szakértő országgyűlési képviselő és a szaktárca összedugnák a fejüket, és gondolkoznának azon, hogy milyen további lépéseket és lehetőségeket látnak e probléma kezelésére. Az azonosítható területen belül az egyéni gazdaságok részesedése is csökkent, a gazdasági szervezeteké kismértékben ugyan, de növekedést mutat. Magyarország szőlőtermesztése több évszázados múltra tekint vissza, és a szőlő- és borágazat még napjainkban is jelentős hazánk ban, noha erősen visszaesőben van. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa idei háttértanulmánya szerint 2003 óta 15,1 százalékkal fogyatkoztak meg a hazai szőlőtermőterületeink. Ez a visszaesés elsősorban a fehér szőlőfajták ültetvényeinek területén jelentkezik, amely 18,6 százalékkal csökkent, de a kék szőlő termőterülete is 5,8 százalékkal redukálódott. Ezeknek a kezelésére és nemzetgazdasági, mezőgazdasági, agrárpolitikai értékelésére, a helyzet kezelésére irányuló javaslatoknak véleményünk szerint van szüksége ssége és tere, és nagyon jó lenne, ha ezekben is látható lenne a jogalkotói szándék akár a szaktárca felől, akár pedig a szakterülettel foglalkozó kormánypárti országgyűlési képviselők felől, hiszen nagyjából az adópolitika, támogatáspolitika és a jogalkot ás eszközeivel ezen problémáknak egy jelentős része azért kezelhető lenne. Ha figyelembe vesszük az egy hektár szőlő átlagos élőmunkaigényét, ez a szakértői álláspontok szerint 714 munkaóra egy hektár esetében, azt, hogy egy ember évi munkaidőalapja nem eg észen 3 hektár szőlő művelését jelenti, belátható, hogy csak az utóbbi 13 évben több ezer munkahely szűnt meg a lecsökkent területtel csak a szőlőtermesztésben. Ezek olyan vidéki munkahelyek voltak, amelyeknek az alternatívája többnyire a közmunka vagy a k ülföldi munka, ezért ez ügyben az ágazat fejlesztése, rekonstrukciója, rehabilitációja jócskán teremt feladatokat a kormányzat számára. Ehhez csatlakozik még az, hogy a kiegészítő termékek eltűnése is kieséssel jár a termelőknek, amit jelentős mértékben tu dna orvosolni egy stratégiai szemléletváltás. A törvényjavaslat tehát megkönnyíti a felhagyott és a szomszédos szőlőkre veszélyessé vált ültetvények kivágását, ugyanakkor a szőlőkivágás és szőlőtermesztés felhagyása főleg azt a területet érintette, ahol ni ncs szövetkezés, ami a kisgazdaság hátrányát kiküszöbölné. Mindezeknek alapja sajnos az a FideszesKDNPs szövetkezetellenes politika, amely nagyjából gátolja, hogy ilyen jellegű gazdálkodói összefogások legyenek. Ezen érdemben és strukturálisan kellene vá ltoztatni, valószínűleg nem csak a szőlő- és borterületen. Szavakban ugyan ezt nem mondja ki a kormány, de tevőlegesen a jogszabályok rendszerével és támogatásokból való kizárással ’92 óta az aktuális
