Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 17. hétfő (176. szám) - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása általános vitájának folytatása - ELNÖK: - HOLLIK ISTVÁN (KDNP):
1291 Úgy gondolom, hogy ez felelőtlen érvelés. Ha önök is a józanság talaján maradnának - bár értem én, hogy párpolitikai érdekük ezt kívánja meg önöktől , akkor nem vádaskodnának, pont minket nem támadnának ezzel. Mivel a vitában számtalan érv elhangzott az Alaptörvény hetedik módosításával kapcsolatban, megpróbálom ezeket nem m egismételni, és felszólalásomban röviden az alkotmányos identitásnak most az Alaptörvénybe beemelni kívánt fogalmát járnám körül. Az alkotmányos identitás már a létével is egy olyan jogi és politikai természetű dilemmát hoz, illetve hozott felszínre, amely Európában az elmúlt évtizedben nyugodni látszott, hiszen az öreg kontinens, Európa elmúlt évtizedei a jólétről, a stabilitásról, a prosperitásról, az európai emberek gyarapodásáról szóltak, és arról szóltak, hogy hatvan éve el tudtuk kerülni a háborús kon fliktusokat. Így tehát az Európai Unió léte, létezése az európai emberek számára a biztonságot és a jólétet jelentette, ezen szavak szinonimájaként használták őket. Éppen ezért az európai együttműködés jogi határai, a tagállamok területére vonatkozó viták vagy éppen egyegy nemzetállam népessége, etnikai összetétele, kultúrája ebben az összefüggésben szóba sem került, nem volt ugyanis semmilyen olyan közvetlen veszély, amely ezeket a kérdéseket, ezeket a vitákat felszínre hozta volna. Azt láthatjuk, hogy ez a helyzet változott meg gyökeresen 2008ban, hiszen a gazdasági válság azt a jólétet veszélyeztette, amely a közösen vallott európai identitás híján abroncsként összetartotta az Európai Unió tagállamait. Ezt a bizonytalanná vált helyzetet tetézte a 2015b en elindult újkori népvándorlás, mely a gazdasági jólét mellett az európai emberek biztonságérzetét is megszüntette. Így tehát közös európai identitás híján válsághelyzetben természetes, hogy az identitásunkat és a nemzeti szuverenitást érintő viták ismét felerősödtek, talán olyan erősséggel csaptak fel, mint eddig az Európai Unió történetében még sohasem. Ha az alkotmányos identitással kapcsolatos vitákra gondolunk, akkor az látszik világosan, hogy ennek van egy politikai természetű dimenziója és egy jogi természetű. Kezdjük a jogival! Az európai kontinens jelen pillanatban a különböző jogrendszerek és bíróságok küzdelmének a terepe. Erről már beszélt Szájer József és Trócsányi miniszter úr is. Azt lehet mondani, hogy olyan cseles és hatalmas gigászok küzde nek itt, mint az uniós jog és a fölötte őrködő luxemburgi bíróság, vagy éppen az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az egyezmény pallosaként működő strasbourgi bíróság. Mind a két gigász a nemzetek feletti szupranacionális szint képviselője, de az az érdek es, hogy béke még közöttük sincs, finoman szólva sem. Láthatunk erre példát is, hiszen a lisszaboni szerződés egyértelműen tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint az Európai Unió csatlakozik az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, s ily mó don a luxemburgi bíróság, az Európai Unió Bírósága az egyezménnyel összefüggő kérdésekben a strasbourgi bíróság alá kéne hogy rendeződjön. Ez így elég egyértelmű helyzetnek tűnik, valljuk be. Volt is európai szinten nagy meglepetés, amikor a luxemburgi bír óság az egyik véleményében lényegében megtorpedózta ezt a csatlakozási megállapodást. Tette mindezt jórészt az uniós jogrend autonómiájával, valamint a hatásköri renddel kapcsolatos érvekre hivatkozással. Az ugyanakkor mindenki számára egyértelmű volt, hog y a dolog mögött az áll, hogy a luxemburgi bíróság erősen vonakodik behajtani a fejét a strasbourgi bíróság igájába. Jelenleg mindenki a kiutat keresi, de a feszültségek azóta sem csillapodtak. A szupranacionális szinten zajló küzdelem mellett ugyanakkor v an egy másik vetület is, amely a nemzetek feletti és a nemzeti állami szint harcaként írható le. A potenciális feszültséggócok pedig a nemzetek feletti jogrendet érvényesítő luxemburgi és strasbourgi bíróság, valamint a nemzetállami alkotmányos jogrend fel ett őrködő tagállami alkotmánybíróság körül azonosíthatók. Az előttünk fekvő alaptörvénymódosítás ebben a tekintetben ezt a jogi vitát, legalábbis Magyarországon az alkotmányos identitás fogalmának beemelésével, ahogy azt már többen is említették, körülhat árolja azokat az entitásokat, amelyek megléte nélkül nem beszélhetünk nemzeti szuverenitásról, ezt egyértelműen eldönti. Egyértelműsíti, hogy Alaptörvényünk az ország területe, népessége tekintetében elsőbbséget élvez az uniós joggal szemben.
