Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Megemlékezés a magyar zászló és címer napjáról - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
767 aminek szakmai tüntetésnek kellene lenni, így szétválik a pedagógusok és a politikusok akciója. Úgy gondolom, hogy az a kettős cél, amit az előbb megfogalmaztunk, az mindnyájunk számára kötelező, a nemzeti szuverenitás biztosítása és a személyes szabadság biztosítása. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni. Megadom a szót, államtitkár úr. DR. RÉTVÁ RI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Március 15én és október 23án is mindig arra emlékezhetünk, hogy Magyarország a szabadságharcosoknak a földje. A magy ar nép egy olyan nemzet, amely kifejezetten nem szereti, ha az ország dolgaiba mások szólnak bele, hiszen megtapasztalta, hogy ha nem PestBudáról, nem helyből döntik el Magyarország ügyeit, akkor annak egyrészről a személyi jogok csorbítása lesz a követke zménye, másrészről pedig a jólétnek a csökkenése. (13.50) A magyar nyelv érdekessége, hogy ugyanaz a szavunk van a szabadságra, a nemzet, az ország szabadságára és az egyének szabadságára. Más nyelvekben akár ketté is válik ez a két fogalom, mondjuk libert ynek és freedomnek hívják egyrészt az ország szabadságát, másrészt az egyének, a személyek szabadságát. Nálunk talán véletlenül, talán tudatosan, de a két fogalomra ugyanazt a szót használjuk, hiszen a magyar történelem jól látható sajátja, hogy ha Magyaro rszágon az ország szabadságát csorbították akár a Habsburgok, akár a németek, akár a szovjetek, akkor az állampolgároknak, az egyéneknek is mindmind csökkent a szólásszabadsága, a vallásszabadsága, lényegében az összes egyéni szabadságjoga. Amikor pedig s ikerült ezeket a rabigákat Magyarországon lerázni magunkról, amikor a nemzet szabad lett, akkor nőtt a sajtószabadság, nőttek az egyéni szabadságjogok, és általában a jólét is bővült, elég csak a kiegyezés utáni időszakra gondolni, vagy elég összehasonlíta ni a magyar gazdaság állapotát 30 évvel ezelőtt vagy most. Éppen ezért vagyunk nagyon figyelmesek a saját szuverenitásunkra, és nem szeretjük, ha bárhonnan beleavatkoznak abba. És ahogy mondta frakcióvezető úr is, mintha Európából, mintha Brüsszelbő l egy másfajta életformát akarnának Magyarországra erőltetni, és mintha a magyar nemzetnek olyan jogosítványait is el akarnák venni például a kötelező betelepítési kvóta kapcsán, amelyeket Magyarország nem adna. Többször elmondta a magyar kormány is, elmon dták a magyar emberek is, az aláírásgyűjtés során is lesz lehetőségük erre, bízunk benne, a népszavazás során is, hogy nem kívánja ezeket a jogosítványait átadni. Sőt, a magyar települések, a magyar városok is elmondták az elmúlt napokban, hogy ők sem kérn ek a kötelező betelepítési kvótából, és nem akarják ezt a jogosítványt átadni Brüsszelnek. Aki a jövő európai gazdaságát csak a betelepítésre, az idehozandó telepesekre kívánja alapozni, az valójában nem bízik az európai emberekben; az Európa jövőjét nem a z európai emberek teljesítményére akarja alapozni, hanem azt mondja, hogy az kevés, az úgysem fog megvalósulni, nem őket akarja ösztönözni, hogy Európában gazdasági növekedés legyen, hanem be akarok hívni máshonnan más embereket, hogy ők legyenek azok, aki k az európai gazdasági növekedés alapját fogják képezni, ami persze sok más területen éppen ezért a teljes Európát kiszolgáltatottá teszi. Kiszolgáltatottá teszi és megváltoztatja, hiszen megváltoztatja az emberek életformáját, amit már tapasztaltunk most is NyugatEurópában, miként kell a hétköznapi rutinjaikon, a bevásárláson, meccsre menetelen vagy más szokásokon is változtatni, vagy hogyan kell a terrorizmus elleni küzdelemben hétköznapi, korábbi rutinokat megváltoztatni. Ha ez megvalósul, az európai ér tékeink és az európai életformánk változik meg, márpedig mi erről nem szeretnénk lemondani, és mi, magyarok, körmünkszakadtáig fogunk ragaszkodni ahhoz az életformához, amiért mi az Európai
