Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Megemlékezés a magyar zászló és címer napjáról - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
768 Unióba 2004ben beléptünk, és arról önként, magunktól semmilyen mó don nem kívánunk lemondani. Ami a tegnapi követeléseket vagy eseményeket illeti, amelyekről a képviselő úr is szólt, azt hiszem, hogy az elmúlt években soha nem volt olyan közel Magyarország ahhoz, hogy tárgyalásos úton tovább tudjunk javítani a köznevelés rendszerén, mit most. Az, ami korábban volt, 2010ig, egyértelmű csőd volt, hiszen abban az időszakban, az azt megelőző években, hosszabb időszakban nagymértékben csökkent a magyar diákok teljesítménye, mindamellett pedig az intézmények és az intézményfen ntartók korábban soha nem látott adósságot halmoztak föl. 1300 milliárd forint volt az az összeg, amelyet konszolidálnia kellett a központi költségvetésnek, és ennek a jó része pontosan az iskolák működtetése miatt felvett hitelekből származott. Ehhez az 1 300 milliárdhoz képest az a 17 milliárd, amely még pár héttel ezelőtt volt a KLIK adóssága, úgy érzem, eltörpül méretekben. És nem volt még korábban sohasem olyan széles körű lehetőség, hogy kiki itt a köznevelési kerekasztalnál elmondja, hogy ő mit javaso l, ő min változtatna, mi pedig megnyitottunk számtalan kérdést, nemcsak az intézményfenntartó szerkezetét, hanem tartalmi kérdéseket is, a Nemzeti alaptantervet is. Így hát, akinek jobbító szándékú javaslata van, annak soha nem látott mértékű lehetősége va n ezt elmondani és a döntéshozók asztalára letenni. Aki persze polarizálni akarja a közéletet, polarizálni akarja a politikát, az más eszközökhöz folyamodik. De azt hiszem, frakcióvezető úr, hogy ameddig több ember jön Lengyelországból azért, hogy támogass on minket, mint ahányan fütyülnek az állami ünnepségeken, addig nem kell sok mindenért aggódnunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkez ett Kósa Lajos frakcióvezető úr, Fideszképviselőcsoport: „A magyar szabadság ünnepének tanulságai” címmel. Megadom a szót, frakcióvezető úr. KÓSA LAJOS ( Fidesz ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1848 márciusa vitathatatlanul a magyar szabadság, a magyar szabadságh arc ünnepe. Ezért amikor arra emlékszünk, akkor talán kézenfekvő, hogy a magyar szabadság kérdéséhez viszonyuljunk, arról fejtsük ki az elődök szellemében a véleményünket. Ehhez képest sok minden történt most március 15én, rendkívül tanulságosan. Talán a legabszurdabb történés, minden évben visszatérő performansz, a Szocialista Pártnak a szabad sajtó napján történő pártkitüntetése sajtómunkatársaknak. Ez annyira abszurd, hogy Örkény István dörzsölné a kezét, ez még neki sem jutott eszébe, hogy a szabad saj tó munkatársait egy párt tüntesse ki. Külön bájt ad ennek az aktusnak, hogy ezt egy reformbolsevik párt csinálja, nyilván nosztalgikus alapon, amikor még a Népszabadság szerkesztőségéből ki lehetett választani, hogy ki az az újságíró, aki leginkább a szaba d sajtót szolgálja. (Tukacs István: Akit egy munkásőr tüntet ki, az teljesen más!) De más abszurditás is volt március 15én, mert szokásos - most nyugodtan mondhatom , hogy a magyar szabadságról meg egyébként bármi másról az LMP szónokának részben az anti bolsevizmus, az antikapitalizmus és a globalizációellenesség jutott az eszébe; ami persze fontos összefüggés, de mégsem ártott volna néhány olyan mondat, ami megemlékezik a magyar szabadság ünnepéről. Külön tanulságos volt az is, ahogy a Jobbik viszonyult a magyar szabadság ügyéhez. Ugyanis ha van valami, ami a magyar szabadságot, úgy a közösség szabadságát, mint az egyén szabadságát veszélyezteti, az az a paramilitáris szervezkedés, Farkasok névre hallgatva, amit a Jobbik egyébként nemcsak politikailag, ha nem pénzzel is támogat. (Felzúdulás a Jobbik padsoraiban.) Ráadásul külön abszurd, hogy ez a csoportosulás olyan zavaros fejtegetéseknek ad teret, mint ad 1. mégiscsak Haynaunak volt igaza egyébként a szabadságharc ügyében; ad 2. kifejtették, hogy a magyar szabadságért az életüket áldozó mártírok jelentős része nem is volt magyar (Közbeszólások a Jobbik
