Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
426 amikor szavaznak, például a magyar pályázatot tartsák a legjobbnak. És a harmadik, ez az, ami megkerülhetetlen, hogy milyen a társadalmi támogatottsága az adott olimpiai pályázatnak. A Nemzetk özi Olimpiai Bizottságot nem fogja érdekelni, hogy ki van kormányon. Az sem fogja érdekelni, hogy éppen a parlamentben hány képviselője ül, mondjuk, éppen a Fidesznek. Őt semmi nem fogja ebből érdekelni. Egy dolog fogja érdekelni, őt az fogja érdekelni, ho gy az emberek támogatjáke. Ha az emberek 7080 százalékban támogatják, az egy nagyon súlyos érv lesz amellett, hogy Magyarország kapja meg az olimpiát, ha meg a támogatottság 30 százalék körül lesz, akkor semmi esélyünk, akármilyen pályázatot adunk be. Ez t kellene figyelembe venni. És mi ezért mondjuk azt, hogy igen, itt is kérdéseket tettünk fel, egyszerű kérdéseket, és ezekre az egyszerű kérdésekre szerintem egyszerű válaszokat lehetett volna adni. Miért nem lehetett azt mondani, hogy ha 19 milliárd fori ntban van meghatározva a felső plafon, akkor azt a taóból szedjük be? És ha addig, amíg nem jön be a taopénz, 2 milliárd forintot odaad a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium arra, hogy működni tudjon ez a zrt., hiszen dolgoznia kell addig is, amíg bejönnek ez ek a taopénzek, akkor majd ebből a 19 milliárdból vissza fogják utalni, mondjuk, azt a 2 milliárdot, és nem emelkedik a felső plafon. Tehát nem 21 milliárdra emelkedik, ha 2 milliárdot adnak, hanem csak 19 marad. Ez olyan keresztkérdés, amire nem lehet nor málisan válaszolni? Milyen kérdéseket tettünk fel? Hogy miért a taóból fogjuk ezt finanszírozni, mért nem volt jó úgy, hogy a kormányrendeletnek megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium adja ezt a forrást? Ilyen kérdéseket tettünk fel. Nem hiszem, ho gy ez rosszindulat lenne. Ezek a kérdések mind arra szolgáltak, hogy alapvetően tisztán lássunk ebben a kérdésben, és kifejezzük azt, hogy mi azt szeretnénk, ha átlátható és tiszta pályázatot tudnánk lebonyolítani, még akkor is, ha ez 19 milliárd forintba kerül. Azért hagyom meg az időt, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak, hogy esetleg a végén el tudjam mondani önnek azt, hogy kinek kellett volna ellenőriznie a taopénzeket Magyarországon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban. ) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, MSZPképviselőcsoport. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Gelencsér Attila az átláthatóságról beszél. Akkor beszél az átláthatóság ról, amikor végképp átláthatatlan minden. Nézze, a következő törvény is nagyjából olyan típusú kérdésekről fog szólni, amiről most is szólhatunk, gyakorlatilag a közpénzek felhasználásának ellenőrzéséről és annak korlátozásáról, valamint ott a közérdekű ad atok megismerési lehetőségéről és annak korlátozásáról. Na most, ha átláthatóságról beszélnek önök a Parlament falai között, akkor ugye, az egy kiszámíthatósággal is kellene párosuljon. Itt viszont tényszerűen átláthatatlanság van és ellenőrizhetetlenség, ilyen értelemben, kiszámíthatatlanság is. Közpénzek - nem más, amiről beszélünk. Önök ezt mindig szívesen elfelejtik. Felcsút vagy nem Felcsút, adományokból született források vagy nem, ezek közpénzek, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim. Tudomásu l kellene ezt venni, és úgy, ahogy majd holnap a törvénytervezet elfogadása kapcsán, mondjuk, 200 milliárd forint nagyságrendű közpénz utolérését, ellenőrizhetőségét fogják kivenni minden lelkiismeretfurdalás nélkül abból a kosárból, ami gyakorlatilag a rá tekintés lehetőségét megadná, ugyanúgy tekintenek önök erre a 19 milliárdra is és egyéb taopénzek tekintetében lévő forrásokra is. Nézzék, nem tudok mást mondani, és nem is akarok mást mondani, a zsiványság akkor is zsiványság, ha törvényi keretek közé kív ánják terelni a történetet, akkor is, ha legitimizálni akarják, vagy ha ezt meg is teszik. Egyszerűen vannak morális dolgok, amelyek tekintetében nem lehet csak úgy átnézni ezek felett a dolgok felett. Az a lényege ennek a történetnek, hogy minden, minden, ami közpénz, annak a felhasználásával, minden egyes fillérével el kellene számolni. Önök pedig pont