Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 6. hétfő (159. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
4193 Érdemes kiemelni, hogy Siófok a vendégéjszakák számát tekintve a tavalyi esztendőben átlépte, egész pontosan közel 40 ezerrel meg is haladta a sokáig csupán álomhatárként megjelölt egymilliós vendégéjszakaszámot, amellyel egyértelmű dominanciát mutat a térségben. Ezt a dominanciát egyébként jól reprezentálja a siófoki t urisztikai adatok Somogy megyei adatokkal történő összevetése is, miszerint jól látható, hogy a Siófokon eltöltött vendégéjszakák a megye vendégéjszakáinak mintegy 57 százalékát, a Balatonrégió vendégéjszakáinak pedig közel 21 százalékát teszik ki. Tiszte lt Képviselőtársaim! Az előzőekben általam említett adatok, azt gondolom, valóban jól tükrözik, hogy a turizmus fejlesztésében nemcsak érdemes, hanem szükséges is gondolkodnunk, mert az ágazat óriási lehetőségeket tartogat az ország fejlődése szempontjából . Nagyon bízom benne, hogy a 2020ig lehívható fejlesztési források és a turisztikai szektorban tervezett hangsúlyosabb állami szerepvállalás még inkább hozzájárulhat a jövőben a gazdaság élénküléséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez és a magyar családok egz isztenciális helyzetének további javításához egyaránt. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK : Köszönöm, Witzmann képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr: „Nem kormányzati zsúrpubinak való vidék II.” címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben. ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedelmükkel folytatom napirend utáni kis valóságismereti sorozatomat, amelyben a kormányzati zsúrpubikat egy valóban nem nekik való vidékre invitálom, oda, ami a belpesti romkocsmák füves SZDSZes filoszainak a barbár mucsa, nekik meg terra incognita, azaz pont olyan ismeretlen föld, mint a feketék lakta KözépAfrika a londoni kávéházak egzotikumra éhes törzsközönsége számára Livingstone expedíciója előtt. Szóval, miután a kormányzati zsúrpubik kisujjukat előírás szerint eltartva elfogyasztották a kétségkívül kiváló konyhát vivő parlamenti Vadászterem ebédjét, mondjuk Szent Jakab kagylót chilis, kucsmagombás barackraguv al, zöld spárgával és rizottóval, tehetnének egy kalandtúrát oda, ahol hó végén már a zsíros kenyérnek is előre köszönnek, mert akkora tisztelettel viseltetnek iránta - az előbbi fogást egyébként a begyűjtött szórólapról lestem le, igaz, kulináris újításké nt, egyfajta gasztroforradalomként kucsmagomba helyett stílszerűbb lenne a pöfeteg gomba használata. Egyébként serény fogyasztóvá válnának már a bennszülöttek Somogyban is, de még jó, hogy a kormány figyel, és az alacsonyan tartott bérek és nyugdíjak g yeplőjével megakadályozza, hogy a globalizáció rút szekerét tolják az itteniek. Hiszen az országos átlaghoz képest majd’ 20 százalékkal, valamint csaknem egytizeddel alacsonyabb megyebeli bérek és nyugdíjak nagy fogyasztói virgonckodást nem tesznek lehetőv é, hiába válnának lelkes konzumerré, mondjuk, a derék csokonyavisontai vagy homokszentgyörgyi polgárok. Persze, a halmozottan hátrányos helyzetű térségeknek is megvan a maga előnye. Míg Matolcsyék MNBs alapítványa 280 ezer forintos négyzetméteráron kény telen valamirevaló és az urak persze hogy jogos, kicsit sem túlzó igényeit kielégítő szőnyegeket vásárolni nemrég szerzett négymilliárdos villájába, addig Somogyaracsban már félmillióért komplett családi házat is vásárolhat a bátor beköltöző; csak aztán ig yekezzen, ne hagyja sokáig üresen a portát, mert bizony könnyen meglehet, hogy szemvillanás alatt széthordják, ahogy tették azt korábban teljes utcasorral Somogyszilben is a rombolásban különös ügybuzgalmat tanúsító pajkos kis bontópallérok. Tehát ha valam elyik kormányzati zsúrpubi lát némi ingatlanbefektetési fantáziát a térségben, akkor rajta! Rinyavesenyőben már palotát kaphat egy olyan alig viseltes Silka zakó árából, mint amit ifjú miniszterük kukába hajított. Annyiból, amennyit pedig a Magyar Nemzeti Bank által kétségkívül nyomós érvek alapján beszerzett 30 milliós Steinway zongora kóstál, még talán egész Bertalanpusztát is felvásárolhatná.
