Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 6. hétfő (159. szám) - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
4162 Nos, hölgyeim és uraim, ezúton készséggel teszek eleget a felszólításnak. A baranyai Schmidt Zoltán és a Magyarországon élő 13 nemzetiséghez tartozó, több százezer magyar állampolgár nemzetiségi társunk nevében örömm el mondok, mondunk mindezért köszönetet önöknek. Mindezek alapján a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében tisztelettel kérem önöket, hogy az elmúlt két évhez hasonlóan egységesen támogassák a Magyarországon élő nemzetiségek módosító javaslatát, és kérjük a módosított 2017. évi központi költségvetési törvényjavaslat szíves elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak! Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Most megadom a szót Szakács László képviselő úrnak. DR. SZAKÁCS LÁ SZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyi dicsérő szó után sajnos muszáj megtörnöm a sort, mi kritikai éllel fogunk és én magam is kritikai éllel fogok szólni. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) De muszáj, mert mi másban hiszünk. Ezért is muszáj elmondani, hogy mindenki léphet egyet előre, de azért lássuk be, hogy nem mindenki ugyanakkorát léphet előre, van, aki jó pár tízezer forintot akár havonta, és lesz, aki pár száz forintot havonta. Azt mondják , a tej, a tojás és a baromfihús áfája csökkenni fog. Csak azé a tejé nem, amelyiket lehet kapni a boltban, tehát annak a tejnek nem fog csökkenni az áfája. Ez egyébként alapvetően nem a költségvetés problémája, hanem a lobbiérdekek becsatornázásának a pro blémája, de igazából én úgy gondolom, hogy ezt persze önöknek kell megoldani. Fölírtam magamnak a vitában egykét olyan kifejezést, ami, mondjuk így, az embert arra indítja, hogy elgondolkozzunk azon, hogy vajon ugyanarról az országról beszélünke: pezsgő ingatlanpiac, rohamléptekben fejlődő lakásépítés, kedvező munkaerőpiaci trendek. És álljunk meg ennél a háromnál! A lakásépítésről. Korábban a vita során már elmondtam - és ez összefügg persze a kedvező munkaerőpiaci trendekkel is , én úgy gondolom, hogy a költségvetés értékválasztásainak pontosan erre kellene fókuszálni. Önök fiskális alapon, a monetáris és a fiskális politikát motorként használva a költségvetésben - ez ki fog fulladni később, ebben minden szakértő egyetért - egy olyan pályára állították a költségvetést, ahol egyébként végtelen dicséretes módon meg tudják tartani a költségvetési hiány összegét, legalábbis GDParányosan. De itt kérdeztük mi azt meg: na de miért? Na de kinek? Hiszen a kedvező munkaerőpiaci trendek nem úgy alakulnak ám, ahogy an azt a statisztikában önök mutatják, és én emlékszem, amikor a vitában azt mondtam, hogy Magyarországon nincsenek már szakemberek, a mi szakembereink már nem Magyarországon dolgoznak, és ezért önök nem tesznek semmit. Erre államtitkár úr azzal reagált, h ogy milyen dicséretes és jó helyzet az, hogy ma Magyarországon munkaerőpiaci hiány van. Én arra is emlékszem, hogy akkor azon gondolkoztam, de nem mondtam ki hangosan, hogy Jézus, Máriám, hát nem erről van szó! Nem arról van szó, hogy Magyarországon a kivá ló konjunktúra miatt, az állandó fejlesztések miatt és azért, merthogy az idetelepülő külföldi és a megerősödő magyarországi vállalkozások állandó igénye miatt nem tudja kielégíteni, mondjuk, sem a magyar szakképzés, sem pedig a magyar népesség azt a munka erőpiaci igényt, amit ők támasztanak. Nem erről van szó! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van szó, hogy a magyar munkavállalók egy jobb élet reményében elmennek nyugateurópai országokba Ausztriától egészen Angliáig, mert az ottani minimálbér is a többször öse annak, amit ma Magyarországon meg tudnak keresni. (21.30) Hogyha államtitkár úr is megkérdezi akár, mondjuk, a magyar gazdaság motorjának és stabil alapjának számító autógyártókat, hogy akár a Mercedes, a Suzuki, az Opel tude annyi embert alkalmazni, tudnake annyi megrendelésnek eleget tenni, amennyinek szeretnének vagy éppen
