Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 6. hétfő (159. szám) - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - WITZMANN MIHÁLY (Fidesz):
4163 amennyire leszerződtek, mert vane annyi szakember ma Magyarországon, akkor azt fogják mondani, hogy nem. Mai hír az, hogy a kereskedelmi ágazatban nem lehet kiadni a szabadságok at, mert különben akkor nem lesznek a boltokban emberek, akik feltöltik a polcokat vagy éppen akiknél a kasszában ki lehet fizetni azt, amit megvásároltunk. Nem lehet kiadni a szabadságokat azért, mert nem lesz annyi ember, nincs annyi ember a munkaerőpiac on. Úgy gondolom, hogy ez nagyon sok minden, csak nem kedvező munkaerőpiaci trend. Az elvándorlás és a bérhelyzet tekintetében muszáj egyenes párhuzamot vonni. Azért mennek el az emberek, hogy egy jobb élet reményében külföldön megleljék a számításukat, tö bbet keressenek, és sajnos utána pedig ottmaradnak. Mintegy 500 ezer honfitársunk ezt választotta, és ha a lakásépítésről, illetve a pezsgő ingatlanpiacról beszélgetünk, akkor ugyancsak azt tudom mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy 21 szakma kell ahhoz, hogy lakásokat lehessen építeni ma Magyarországon, ebből ma 17 hiányszakma. Ez nem azért van, mert Magyarországon olyan átkozottul sok új ingatlan épülne, nem, azt a keveset sem tudják magyarokkal megépíttetni. A pezsgő ingatlanpiac - ezt DélMagyarország on soha senkinek ne mondja el, legyen kedves. A pezsgő ingatlanpiac azokban a városokban, ahol 30 lakásos tízemeletesekben háromban laknak, a többivel meg történik, ami történik, mert mások is egy jobb élet reményében elmentek onnan és ráfordították az ajt óra a kulcsot, ők nem léphetnek már egyet előre, ők elmentek innen, és valószínűleg a visszatérés szándéka nélkül. Én azt gondolom, hogy minden egyes kormánypárti felszólaló ki tud mazsolázni ebből a rengeteg tételbő l annyi olyan 3 milliárdtól 200 millió forintig terjedő tételt, amelyeket hallottunk Witzmann képviselőtársamtól, egészen jó termelési értekezleteket lehet ebből tartani, viszont én úgy gondolom, hogy itt folyamatokat kell nézni. A folyamatok pedig azok, h ogy az ország most már nem két részre szakadt, hanem háromnégy élhető városban: Győrött, Budapesten, Kecskeméten, Debrecenben láthatóak azok a folyamatok, amelyekről önök beszélnek, viszont az ország nagyobbik része nem itt él. Az országnak a nagyobbik ré sze ott él, ahová hétvégente két busz jár, ahol elérhetetlen az egészségügyi szolgáltatás, ahol a gyerekeket azért nehéz iskolába vinni, mert nem tudják, hogy hová lehet még vinni iskolába a gyerekeket, ahol kiszámíthatatlan a közigazgatás, ahol olyan hely zetek vannak, amikor sajnos már nem lehet megbízni abban, hogy ha valaki bemegy egy hivatalba, akkor ott az ő problémáját meg fogják oldani. Ha egy ilyen országban a költségvetési fegyelem az elsődlegesen fontos, akkor én úgy gondolom, hogy nem reflektál s em a költségvetés, sem pedig a kormányzó párt azokra a társadalmi problémákra, amelyekre, úgy gondolom, hogy egy kormányzó pártnak kellene: ilyen az elvándorlás, ilyen a közbizalom, ilyen az élhető vidék, és ilyen egy pezsgő és nyugodt társadalom. Ezekről ma Magyarországon nem beszélhetünk, egy leromló vidékről, leromló közszolgáltatásokról beszélhetünk, elnéptelenedő falvakról beszélhetünk, és egy közbizalom nélküli helyzetről beszélhetünk, erre kellene reagálni egy költségvetésben, nem pedig a hiánycélra. Kósa Lajos, amikor mi voltunk kormányon, folyton azt mondta, hogy a hiánycél nem nemzeti eszköz, illetve nem egy nemzet által kitűzött olyan cél, amit mindenképpen meg kell valósítani. Hát aztán, úgy látszik, hogy mégiscsak az, mert ez maradt önöknek, a t öbbivel nem tudnak elbánni, én azt látom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Most megadom a szót Witzmann Mihály képviselő úrnak. WITZMANN MIHÁLY ( Fidesz ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mivel Szakács képviselőtársam megszólí tott, így a Költségvetési bizottság után itt a parlamentben is tudjuk folytatni a valószínűleg nem közös nevezőn folytatott vitánkat egymással a magyar költségvetés és a magyar gazdaság helyzetével kapcsolatban.
