Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 25. szerda (157. szám) - A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3836 Én ennek a reményében bízom abban, hogy tisztelt képviselőtársaim is támogatni fogják ezt a törvényt. Természetesen számtalan szakmai kérdés van, amit meg kell vitatni, nagyon sok olyan kérdés van, amiről biztos , hogy vitázni is fogunk, de higgyék el, hogy a cél az, hogy a térség visszakapja azt a hírnevét, amit 1784ben megalapítottak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. (A padsorok mögött tart ózkodó Csepreghy Nándornak:) Megkérem az államtitkár urat, hogy foglalja el a helyét. (Csepreghy Nándor elfoglalja államtitkári helyét.) Tudom, hogy nehéz végigülni három egymás után következő dolgot, de higgye el, az elnöknek is legalább olyan nehéz, és a patkó nem lehet üres. (Csepreghy Nándor: Bocsánat!) (16.10) A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Magyar Zoltán képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyi szépet itt meghallgattunk az elmúlt fél órában a mezőhegyesi ménesbirtokról, az ritkán következik be egy törvény vitájában, és azt kell mondanom, hogy egyet is értek mind a korrekt történelmi felvázolással, mind azza l a jövőképpel, amit itt hallhattunk, és a Jobbik támogatja is ezt a törvényt, ahogy egyébként a bizottsági ülésen is, ahol felvetődött egy rövid idő erejéig a téma, már erről beszélgethettünk. Ugyanakkor elképedve hallgattam mégiscsak ezeket a hozzászólás okat, hiszen azért nem itt tartottunk néhány héttel ezelőtt, nem tűnt olyan fontosnak a mezőhegyesi ménesbirtok ügye a kormány számára. És ha ez a sok szép történelmi visszaemlékezés és jövőbe vetett remény őszinte lenne az önök részéről, akkor például szó ba sem kerülhetett volna az, hogy a mezőhegyesi ménesbirtokhoz tartozó földterületeket privatizálják. Érdekes módon akkor még nem volt szó semmiféle lófajták védelméről, évszázados hagyományokról, jövőbe vetett hitről és távlatokról. Egész egyszerűen a mez őhegyesi ménesbirtok állatorvosi lóként mutatja azt, hogy hogyan lopták szét a szocialista és fideszes kormányok az elmúlt 25 évben a magyar vidéket. Ez ennek volt tökéletes példája. Nemcsak a már emlegetett privatizáció, amit én is egyébként nagyon komoly bűnnek tartok és sajnálom - zárójelben jegyzem meg , hogy az elszámoltatás ezen a területen sem maradt meg, de a korábbi hanyag kezelés és az azutáni teljes kormányzati közöny mindmind azt mutatja, hogy egyáltalán nem voltak ezek az értékek fontosak a k ormány számára. De engedjük meg jóindulattal, hogy most hirtelen felvilágosultak, és fontos lett Mezőhegyes. Én azért élek a gyanúval, hogy ez inkább annak köszönhető, hogy komoly helyi felháborodás és szakmai felháborodás övezte Mezőhegyesnek mind a priva tizációját, mind pedig a jelenlegi kormány semmittevését, sőt a földek privatizálását. Nem tudom, hogy ha ekkora értéknek érezték ezt eddig is, ahogy mondjuk, mi ezt éreztük korábban is, hiszen felhívtuk a figyelmet arra, hogy nem lesz abból jó, ha privati zálják a földjeit, akkor miért engedték ezt, miért jutottak el egyáltalán idáig. És ha már itt tartunk, akkor érdekelne, hogy kormánypárti képviselőinknek vane arról információjuk, hogy mondjuk, Simonka György merre jár vagy hol lehet, mert azért ebben a történetben szerintem úgy lenne korrekt, ha gombot nyomna és elmesélné a saját verzióját is, hiszen talán mindannyiunk közül ő tudna a legtöbbet erről a történetről mesélni. Ráadásul a mezőhegyesiek és a környékbeliek is elvárnák ezt a kiállást itt a ménes birtok mellett. Az, hogy Farkas Sándor megkapta ennek az ügynek a menedzselését, megmondom őszintén, annak örültem, hiszen bíztam abban, hogy ha már ilyen miniszterelnöki kinevezettje - ha mondhatom így - az ügynek, biztosként lett az ügy élére állítva, ak kor az talán majd valamiféle pozitív előremozdítást vetít előre. Tényleg sajnálom, hogy ehhez botrány kellett, de legalábbis most már eljutottunk idáig.
