Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 24. kedd (156. szám) - Az Európai Unió harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásával kapcsolatos követelményekről szóló határozati javaslat általános vitája - DR. SCHIFFER ANDRÁS
3611 H/9798. számon a parlamenti informatikai h álózaton elérhető. Bejelentem, hogy az előterjesztést uniós napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés. Elsőként megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Képviselő úr, öné a szó. DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ), a nap irendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Minden szó a szabadkereskedelmi egyezményekben hazugság.” - mondta nemrégiben Noam Chomsky. Egy másik neves amerikai szenátor, a Demokrata Párt elnökjelöltje, Bernie Sanders nemrégibe n így fogalmazott: „Nem hiszek a korlátlan szabadkereskedelemben. Egy olyan fair kereskedelemben hiszek, ami a középosztály és a dolgozó családoknak dolgozik, nem csak a multinacionális cégeknek. Ez az egész szabadkereskedelemmánia olyan vállalati vezetők től jön, akik csak egyre többet akarnak keresni és egyre több profitot akarnak termelni, de a legkevésbé sem érdekli őket a lakosság.” Ezeket az idézeteket azért szerettem volna előrebocsátani a mostani határozati javaslat vitájánál, mert szeretném világos sá tenni, hogy a vita, a konfliktus nem az Amerikai Egyesült Államokkal van, nem az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió vagy az Amerikai Egyesült Államok és mondjuk, a keleteurópai országok között van. Az ellentét, a konfliktus a globális nagyvál lalatok és az emberek között húzódik, a konfliktus az óriásvállalatok és az emberi természeti értékek között húzódik. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy éppen néhány héttel ezelőtt a Greenpeace nyilvánosságra hozta azokat az iratokat, amelyek megmu tatják a jelenlegi szabadkereskedelmi tárgyalások, a Kanada és Európa közötti úgynevezett CETA, valamint az Egyesült Államok és Európa közötti TTIP, illetve a szolgáltatáskereskedelmi egyezmény, a TISAnak a valódi természetét. A Greenpeacepapírokból kide rül, hogy Amerika és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmény tervezete leépíti Európa környezetvédelmi szabályrendszerét. Az is világos, hogy amikor kereskedelmi korlátozásokról beszélnek, akkor az állatok és növények egészségének és életének védelme, az emberi egészség védelme, illetve a kimerülő természeti erőforrások megőrzése másodlagos szempont. Másodrészt kiderültek súlyos dolgok a globális klímapolitikával kapcsolatban is a Greenpeaceiratokból. Erre azért fontos felhívni a figyelmet, hi szen néhány napja volt, hogy erről a szószékről Magyarország elnöke fölhívta a figyelmet a párizsi klímamegállapodás ratifikálásának jelentőségére. Mi akkor is, illetve később a bizottsági vitában is elmondtuk, hogy ezek az egyezmények, ezek a klímaegyezmé nyek addig érnek bármit, amíg egy szomszédos titkos szobában nem faragnak olyan másik megállapodásokat, amik meghiúsítják ezeknek a klímamegállapodásoknak a végrehajtását. Most pontosan ez történik. A Greenpeaceiratokból kiderül ugyanis a következő: miköz ben a párizsi klímaegyezmény világosan kimondja, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsiusfok alatt kell tartanunk, hogy megelőzzünk egy több milliárd embert érintő klímakatasztrófát, eközben a TTIP szabályozási együttműködésről és a termékek piacra jutás áról szóló fejezetei korlátozzák azoknak a klímavédelmi intézkedéseknek a hatókörét, amelyek egyébként ezt a 1,5 Celsiusfokos célt kívánják megvalósítani. Magyarul, hiába történik, mondjuk, egy klímamegállapodás 2015 novemberében Párizsban, ezek a szabadk ereskedelmi egyezmények mind Kiotót, mind Párizst semmissé fogják tenni. Harmadrészt az is teljesen világos, hogy ezek a szabadkereskedelmi egyezmények, és különösen szeretném felhívni a figyelmet a ratifikálás előtt álló, Kanada és Európai Unió közötti sz abadkereskedelmi egyezményre, de itt a Greenpeaceiratokból kiderül, hogy a TTIP, az USA és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmény tervezete is szakít az elővigyázatosság elvével, és egy úgynevezett kockázatalapú megközelítést tartalmaz. Lehe t, hogy ez a megfogalmazás első hallásra nem mond sokat, de akkor, amikor ebben a Házban is gyakorlatilag minden parlamenti
