Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 15. hétfő (127. szám) - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőkről - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
34 térségeket , a KözelKeleten és különösen Szíriában. Fájdalmasan került említésre, hogy ezekben a krízistérségekben 2015ben 4000 keresztényt öltek meg, az elmúlt évb en pedig 70007200 keresztényt öltek meg a háborúk során, nem is beszélve a jazidikekről és más felekezetekről, amelyek ugyancsak a krízishelyzetekben rettenetes körülmények között menekültek, illetve vesztették el életüket. „Testvérek vagyunk. Mostantól m inden egyszerűbb lesz.” - hangzott a találkozó végén a közös kijelentés. Reméljük, hogy valóban ez így lesz. Csak annyit, még egyszer hangsúlyozva, mindössze nyitány volt ez a találkozó, egymásra találás volt a két milliárdos világegyház vezetője részéről. Várjuk a további következményeket, amelyek a világbéke szempontjából, Európa szempontjából nyilván meghatározó tartalmakat is hordoznak. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Nap irend előtti felszólalásra jelentkezett Kósa Lajos frakcióvezető úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: „Migrációs válság Európában” címmel. Parancsoljon, frakcióvezető úr! KÓSA LAJOS ( Fidesz ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napjainkban kétségbevonhatatlan tény, hog y az Európát elárasztó migrációs hullám rendkívül komoly biztonsági, a terrorizmussal kapcsolatos fenyegetettséget jelent, de sajnos nemcsak a nagy merényletekre kell ilyenkor gondolni, hanem arra, hogy a mindennapok biztonsága is ott, ahol a migrációs egy bizonyos méretnél jobban jelen van, ott bizony a mindennapok biztonsága is odavan. Ezzel kapcsolatban számos ország Európában úgy reagált, hogy mind a terrorfenyegetettség, mind pedig a biztonság gyengülése okán különböző törvényjavaslatokat terjesztenek elő Belgiumtól Olaszországon át Dániáig, Szlovákiától Bulgáriáig. Különböző méretűek ezek a viták. Ezeknek a vitáknak a jellemzője az, hogy mindenhol felvetődnek az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos vélemények, nevezetesen, hogy egy terrorfenyegetettség miatt bekövetkező válsághelyzet kapcsán a kormány intézkedései adott esetben sérthetik bizonyos alapvető jogok érvényesülését. Ezért van az, hogy a legtöbb helyen törvényváltoztatással próbálják megteremteni a garanciális feltételeit annak, hogy a kormány ok kellő felhatalmazással az emberek biztonságának érdekében tudjanak intézkedni. Magyarország Kormánya is így fordult a magyar politikai közvélemény elé, a Honvédelmi Minisztérium vezetésével egy ötpárti egyeztetésen a magyar kormány előterjesztette azt a z alaptörvényváltoztatási elképzelését, amelyről összességében, ha megnézzük a különböző európai és az Egyesült Államok példáját, akkor azt mondjuk, hogy durván a középmezőnyben helyezkedik el. Belgiumban például olyan módosítást terjesztenek elő, amelyb en a terrorveszély bevezetése kapcsán különleges helyzetben a parlamentnek semmilyen felhatalmazást nem kell adni a kormány felé, de hasonló megoldással többen is kísérleteznek, így például Dánia vagy Franciaország. És elmondható az, hogy teljesen természe tes, hogy egy demokráciában a kormányok és a törvényhozók végiggondolják, hogy az alaptörvények érvényesülését és az emberek biztonságának a követelményét hogyan próbálják egyensúlyba hozni. Egy biztos, a legtöbb helyen nagyon komoly viták után, de valamil yen megoldásra jutnak. Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Dánia, ezek azok az országok, amelyek ezeket a vitákat többékevésbé sikeresen lebonyolították, és megértették az ottani ellenzéki politikusok is, hogy egyrészt az emberek biztonsága rendkívül fontos érték, másrészt ha nem segítik azt, hogy a kormány az emberek biztonságát valamilyen módon garantálja, és nem rendelnek ehhez hozzá törvényi kereteket és garanciális elemeket, akkor mindenki rosszabbul jár, mert egyrészt a kormányok kénysz erűségből, amikor bekövetkezik - isten ne adja! - egy vérfürdő, valami vészhelyzet, akkor kénytelenek intézkedni, mert egyébként ezt a politikai közvélemény meg az
