Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 11. szerda (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2863 Egyszóval ma délelőtt, részint a városvezetés részéről, túl azon, hogy igazi nagy miskolci teljesítményeket becsülhettünk meg és köszönthettünk, emellett hallgathattam egyébként egy sikerpropagandát is a városvezetés részéről, mint a valóság egyfajta interpretációját. A másik oldala az éremnek pedig az, hogy tegnap délután egy utcai fogadóórám volt a Bükk Áruház előtt, az Újgyőri főtéren, és elképesztő problémákkal jöttek hozzám az emberek. Túl azon, hogy ma egy ünnepi nap is van, azt gondolom, hogy egy költségvetés vitájában illő mind a kettőről beszélni, merthogy mind a kettő olyan kérdés, amely igenis meghatározza Magyarország jövőjét. Az a probléma, hogy önök a negatívumokról kevesebbet ejtenek sz ót, pedig ezekről beszélnek elsősorban az emberek, ami az ő életüket határozza meg. A sikerpropaganda mellett el kell mondani, hogy milyen helyzetben vagyunk ma a régióban. Valóban van egy 2,5 százalékos gazdasági növekedés, ami az idei költségvetésben tet ten érhető, de gyakorlatilag a visegrádi négyek közül mindenki magasabb növekedéssel számol. Szlovákia 3,2vel, Lengyelország 3,7tel, Románia 4,2vel. Ez a magyar növekedés nem másból áll össze elsősorban, mint a multik, tehát korábban idetelepült nemzetk özi cégek, elsősorban az autóipar fejlesztéseiből, növekedéseiből, illetve az uniós források felhasználásából. Én bizony azt tapasztalom a közvetlen környezetemben, Borsod megyében járva, KeletMagyarországon járva, hogy a magyar kkvk bizony sokszor nehez en vágnak bele egyegy fejlesztésbe, sokszor bizonytalanok ebben, és ebben bizony benne van az a politika is, amely bizony versenyellenesnek tűnik, magyarán, hogy egyegy pályázaton, egyegy támogatási rendszerben nagyon sokszor a Fideszhez közeli vállalko zók kerülnek elő, és nem igazán a tehetség határozza meg azt, hogy ki hogy tud érvényesülni. Magyarán a kkvk, amik érdemben szolgálhatnák hosszú távon is, az európai uniós források felhasználása után is a magyar gazdasági növekedést, így nehezebben tudnak érvényesülni. Sokszor ér minket az a vád az államadóság kapcsán, hogy mennyivel nőtt a kormányzati ciklusunk során, ez egy nehezen eltagadható helyzet egyébként, valóban nőtt, de akkor hogy értékelik azt, hogy egy 20 ezer milliárd nominális szint alatt lé vő 2010es állapothoz képest ma 25 ezer milliárd fölött van az államadóság, és ezt úgy sikerült elérni, hogy egyébként még 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjpénztári vagyont elköltöttek. Megerősíteném most, hogy azért mondom el ezt újra, mert vagy az akkori á llamadósságba nem kellene ezt a 3 ezer milliárdot beleszámolni, vagy ehhez hozzászámolni, így kapunk egy valós képet az ország állapotáról, tehát több mint 8 ezer milliárdnyival nőtt tulajdonképpen az államadósság ebben az időszakban. Sokszor elhangzott, d e nem elégszer az önök politikájának legnagyobb problémája, és ez az elmúlt hat év eredménye. Az elmúlt hat évben a legszegényebbek és a leggazdagabbak között, tehát a legszegényebb tized és a leggazdagabb tized között tízszeresére nőtt a különbség. Ez elk épesztő növekedés. Talán azért is kezdtem egy kicsit távolról a felszólalásomat, hogy megvan az a valóság, az a szűk társadalmi réteg, ami az önök politikájának kedvezményezettje, és valóban azt érezheti, hogy lényegesen jobban él, mint egyébként adott ese tben 2010 előtt, de több mint négymillió ember él létminimum alatt, és bizony ezek az emberek egyre kevesebb forrással rendelkeznek, egyre rosszabb az ő reálpozíciójuk, és egyre nehezebben élik meg a hétköznapjaikat. Nő a különbség, ezért is indítottuk el a fizetésemelésért folytatott kampányunkat. Az az állításom, hogy az elvándorlás kérdésére is ez a megoldás. Tehát nemcsak egy szociális kérdésről van szó, elsősorban nyilván ez a fontossága, de Magyarország versenyképességi korlátját jelenti, és a gazdasá gi növekedés akadályát, hogy ilyen alacsony bérek mellett a szakképzett munkaerő elvándorol. Tehát egyszerre van jelen bizonyos térségben a magas munkanélküliség, ugyanakkor a szakképzett munkaerő hiánya. Erre a válasz egyébként nyilván az lenne, hogy nem teszik szét a kezüket és mondják azt, hogy majd a szakszervezetek meg a munkáltatók valahogy megállapodnak, hanem adott esetben többpárti konszenzussal egy nagyon markáns minimálbéremelés szükséges, és a garantált bérminimumot is emelni kell.
