Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 11. szerda (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2864 2010hez képe st több mint 15 százalékot gyengült a forint. Ez is elhangzott már. Ezt a devizahitelesek megérezték egyébként. Látszik, hogy az MNBnek egy politikája is most ez a gyenge forint. Szerintem ez egy helytelen történet. A nyereség jelentős része ebből képződö tt, amit az MNBbotrányok kapcsán látjuk, hogy mire fordítottak, miközben a devizahitelesek bizony jóval magasabb áron voltak kénytelenek forintosítani a saját hitelüket. (22.20) Ez világos pozícióromlást jelentett nekik; nem az MNB alapítványaira kellett volna tehát ráfordítani, hanem a devizahitelesek problémáját valóban megoldani. 2009ben a szociális területre 17,7 százaléka fordítódott a költségvetésnek, a 2017re tervezett szerint ez nagyjából 14 százalék. Nyilván erre rögtön azt fogják mondani, hogy mert a foglalkoztatás. Nyilván itt a közmunkáról is beszélhetnénk, meg annak a lényegi és valóban értéktelen részéről. Újra az asztalra tenném azt, hogy túlságosan függ a helyi kreativitástól az, hogy mi történik a közmunkában. Sokszor, ha van egyegy inno vatív helyi közösség vagy polgármester, akkor ebből lehet értéket teremteni, de többnyire nagyon rossz vélemény van a közmunkáról. A közmunkásoknak is, nekik is kellene sokkal ambiciózusabb munka. Elhangzott, hogy 47 ezerből meg lehet élni, sokáig önök ezt képviselték. Bizony, szeretnének ők jobban élni, többet keresni, de valódi értéket teremteni, mert ez nem túl motiváló, és csak a töredékük tud az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni. Úgy érzem, hogy ez a helyzet beragadt. Ha ebben nem tud valami vált ozást elérni a kormánytöbbség, akkor ebből bizony nehezen lehet kilábalni, miközben egyébként valóban szakképzett munkaerőhiány van. Szerintem ezzel sok dolog van, és amíg ezeket a kérdéseket nem oldjuk meg, addig bizony a magyar társadalom mintegy fele to tális vesztesnek fogja érezni magát. És erre nem az a megoldás, hogy a KSH nem közli a létminimumadatokat vagy más metodikát használ, hanem bizony érdemi megoldásokat kellene használni. Egyszóval, én abszolút azt javaslom már ezek alapján is önöknek, hogy érjék önöket nagyobb kihívások intellektuálisan a politikában a nyolcévezésnél. Hat év eltelt az önök kormányzásából. Eljön annak a pillanata is, és szerintem ’18 erről fog szólni, hogy majd azt a nyolc évet értékeli a magyar társadalom a ’10ből való e linduláshoz képest a ’18at, és természetesen mindig vannak örökségek egy kormányzásnál, meg mindig vannak perspektívák, mindig vannak ígéretek, aztán meglátjuk, és a nép is, remélem, látni fogja, hogy mik valósultak meg ebből. Azt mondom, hogy a magyar tá rsadalom visszaesett a ’90es évek első felének állapotába, amikor totálisan nyílik a társadalmi olló, és valóban, egyébként elhiszem, lehet, hogy az önök környezetében nagyon sokan nem tapasztalják ezeket a társadalmi problémákat, de bizony az utca embere i Miskolcon, Borsod megyében, KeletMagyarországon ezeket a problémákat teszik az asztalra. Két olyan rendszerről beszélnék még röviden, amelyről két vitanap is volt az Országgyűlés előtt: egyrészt az egészségügy rendszere, másrészt az oktatás rendszere. M ind a kettővel elsősorban szerintem az a probléma, hogy az a tévhit vezette önöket, hogy ha ezeket központosítják, akkor rendkívül sok forrás takarítható meg, mert ezek nagyon pazarló alrendszerek. Részben ebben lehettek igazságok egyes tekintetben, tehát elhangzott még, hogy a gyógyszerkasszán meg lehet nyerni vaklicitekkel például pénzeket, de azt gondolom, hogy összességében az egészségügyből kivont források azt eredményezték például - hogy csak a szűkebb pátriámról beszéljek , hogy mondjuk, Diósgyőrben megszűnt a felnőtt háziorvosi ügyelet, hogy egyébként a vasgyári kórház kiürítésre kerül gyakorlatilag, hogy egyetlen kórházban, megyei kórházban összpontosul az ellátás Miskolcon, ahol elképesztő sorok vannak, ingerült emberek vannak. Nyilván ez egy mega lázó helyzet az egészségügyi dolgozóknak is, akik egyébként alul vannak fizetve és a reálpozícióik jelentősen romlottak. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy az átlagember úgy szembesül az egészségüggyel, hogy jelentősen romlott az ellátás színvonala. Miközb en
