Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 11. szerda (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
2860 és megint egy nem túl jó helyzetben lévő ágazatot akarnak még rosszabb h elyzetbe hozni az intézkedéseikkel. (22.00) Most már a gyermekjóléti központokhoz van delegálva egy olyan feladat, amiben egyébként éveken keresztül mulasztásban volt a kormány, ez az iskolai szociális munka bevezetése. Az eredeti elképzelésben úgy volt, é s a kormány terveiben úgy volt, hogy kötelező jelleggel minden iskolában kell lennie egy szociális munkásnak, ami egyébként indokolt is lenne, hogy elejénél megfogjuk az esetleges tévútra téréseket, az elejénél megfogjuk azokat a félresikló gyermekéleteket , illetve akár veszélyeztetéseket vagy bántalmazásokat is, amiket közvetlenül egy ilyen szakember az oktatási intézményben tapasztalhatna. Ezzel szemben, amikor a pár éves mulasztás után a jogszabályokba belekerült az iskolai szociális munka, akkor úgy ker ült bele, feltételes módban, hogy a családsegítő szolgálatok elláthatják ezt a feladatot. Összevonásra került a kettő, létrejöttek a gyermekjóléti központok, a feltételes mód még mindig ott van a törvényben. De ha megnézzük azt, hogy szakmailétszámemelke dést nem igazán tapasztalhatunk a gyermekjóléti központoknál, a leterheltség nem igazán változott. Persze, valamifajta terhelésmegosztás a két szolgálat összevonásával megtörténhet, de még mindig túlterheltek a családgondozók, akik ezen a területen dolgozn ak, főleg, ha a regionális különbségeket nézzük. Mondjuk, összehasonlítunk egy ózdi és egy soproni gyermekjóléti központban dolgozó családgondozót, akkor azt tapasztaljuk, hogy ahol a nagyon nagy probléma van, ott dolgoznak még a törvényi előírások szerint is többszörös esetszámmal, amit ellátni igazán nem lehet. És ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy nekik kellene vagy nekik van lehetőségük arra, hogy ellássák az iskolai szociális munkát, akkor beláthatjuk azt, hogy ez lehetetlenség. És az iskolai szociáli s munka nélkül az oktatási intézményben megfogott problémák kezelésében nagyon sok eredményt nem tudunk elérni. Egyébként mi módosító indítványunkkal javasoltuk is, hogy erre külön megnevezetten, az iskolai szociális munkára egy nagyobb összeg kerüljön átc soportosításra, hogy ezt ténylegesen és hatékonyan, ha nem is minden iskolában egy szociális munkással, de egy szociális munkás rendszeres jelenlétével be lehessen indítani. És ha már a gyermekeknél tartunk, a gyermekek mentális helyzeténél, akár pszichés helyzeténél tartunk, akkor beláthatjuk azt, amit már szintén évek óta mondunk, és évek óta minden egyes költségvetésnél módosító indítványként beadjuk, igenis kellene költeni a gyermekpszichiátriai ellátás fejlesztésére az országban. Legalább minden megyes zékhelyen kellene lennie egy gyermekpszichiátriai osztálynak. Amíg ez nem történik meg, nem tudunk eredményt elérni. Sajnos, én nem azt mondom, hogy stigmatizáljuk a gyermekeinket, és több gyereket kiáltsunk ki betegnek, és állítsunk ki egy olyan képet, hogy gyermekpszichiátriákra igenis szükség van. De ha körülnézünk, megnézzük, hogy milyen esetekkel találkozunk, akár gyermekek közötti iskolai erőszak szempontjából vagy deviáns viselkedés szempontjából, vagy a gyermekek pszichés helyzete szempontjából, akkor azt mondom, hogy igenis legalább minden megyeszékhelyen egy gyermekpszichiátriára szükség lenne, már csak preventív jellege miatt is. Enélkül elképzelhetetlen az, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből. De még egyszer hangsúlyozom, mindazok között, amit felsoroltam a saját szakmám tekintetében, a legfontosabb a szociális dolgozók bérrendezése, úgy gondolom, egykét pazarló, miniszterelnökségi vagy bármelyik minisztériumi kiadás vagy esetleg egykét stadion felépítése helyett, vagy egykét kisvasút létreh ozása, megalkotása helyett fontosabb lenne az, hogy egy olyan biztos alapra támaszkodhasson a szociális ellátórendszer, egy olyan kiegyensúlyozott dolgozói rétegre, amivel eredményeket lehet elérni. Mert mit tapasztalunk manapság? Látjuk az idézőjelbe téve és pozitív értelemben vett, elvakult szakembereket, akik bármit vállalva, bármilyen anyagi körülmények között, bármilyen túlterheltséggel lelkiismeretesen végzik feladatukat. Egyébként a végtelenségig velük sem lehet ezt megtenni. Látjuk azt a folyamatot, hogy nagyon sok szakember, akár több diplomával inkább kimegy
