Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 11. szerda (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
2859 kisebb végzettséggel rendelkező munkavállalók körében a szegénység, illetve a szegénység kockázatának való kitettség. Tehát ne keverjük össze ezeket a dolgokat! (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Egyetlenegy előnye, talán gazdasági előnye lehet a közmunkaprogramnak a szociálpolitikai előnyén kívül, h ogy a megemelkedett juttatás - mert valamilyen szintű előrelépést azért jelent az ellátottak számára - valamilyen szinten növeli a fogyasztás általi bevételeket az állam számára, de ezen kívül más előnyt nem igazán látunk benne, illetve én szakmai szempont ból sem látok benne. Frázisokban azokat hallhattuk a bevezetésekor, amit mi mindig is mondtunk, hogy a rendszerváltás óta sajnos már két generáció is felnőhetett úgy, hogy nem látta a szülőjét reggel munkába menni és nem látta délután fáradtan hazaérkezni. Most lehet, hogy látja reggel elmenni, de lehet, hogy látja pár óra múlva hazajönni, vagy jó esetben iskolába menet vagy iskolából jövet látja azt, hogy milyen tevékenységet végeznek vagy nem végeznek, illetve milyen alibi tevékenységet végeztetnek sok es etben a közmunkásokkal. Szóba került már a szociális dolgozók bére is. Felháborító a helyzet! Évek óta ígérgetik, áltatják a szakmát a szociális bértábla bevezetésével. Ehelyett nem találkozunk semmi mással, csak különböző pótlékok adásával. A pótlékokkal több probléma is van. Az egyik probléma a kiszámíthatatlansága, a másik az, hogy egyéb pluszjuttatásokra nem jogosítja fel őket, sem a szakpótlékoknál, sem más egyéb pótlékoknál nem lehet beszámolni, tehát annyira nem növeli a fizetésüket, a harmadik pedig az, hogy egy kormányrendelettel az egyik pillanatban oda lehet adni egy pótlékot, egy másik pillanatban pedig el is lehet venni azt. Tehát hiába ígérgetik évek óta. Ha az idei költségvetést megnézi az ember, azt látja, hogy már a tavalyi év végén meglebeg tetett 2017es bevezetése sem fog megtörténni, mert a költségvetésben nem látjuk ennek a nyomait. Ez súlyos probléma. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az oktatásban sem keresnek olyan nagyon jól az emberek, és az egészségügyben sem. S ha összehasonlítjuk az átl agfizetéseket, akkor azt látjuk, hogy a szociális ágazatban az oktatási dolgozókhoz képest 38 százalékos, az egészségügyben dolgozókhoz képest pedig 22 százalékos lemaradásban vannak. Sok szociális dolgozó az éhhalállal küzd. Ahogy már előttem Novák Előd k épviselőtársam is elmondta, szakemberek sokszor találkozhatnak azzal a problémával, hogy a hozzájuk forduló anyagi vagy más szociális problémával küzdő emberek jobb anyagi környezetben, jobb jövedelmi környezetben vannak, mint azok, akiknek a segítséget ke llene nyújtani. Amikor én elkezdtem dolgozni a szociális szférában a kilencvenes években, már akkor volt egy olyan nézet, hogy a jól kereső férjek feleségeinek a foglalkozása a szociális szféra, ugyanis ha egy kétkeresős családmodellben mind a két kereső a szociális szférában vagy ebben az ágazatban közalkalmazottként dolgozik, akkor egy családot tisztességesen nem tud fenntartani. Sajnos ez a bérhelyzet is hozzájárul ahhoz, hogy elnőisedik a szakma, pedig nagyon jól tudjuk azt, hogy pont ez az az ágazat, a hol kiegyensúlyozottnak kellene lenni a nemek arányának a dolgozók szempontjából, így lehetne igazán hatékony munkát végezni. Ez így nem vezet sehova, így nem lesz fenntartható a szociális ellátórendszer, mert annak a legfőbb támasza a benne dolgozó szakem berek. S ha már a szociális ellátórendszernél tartunk, nagy átalakításon ment keresztül a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat. Az idén január 1jétől felálltak a gyermekjóléti központok, rengeteg pluszfeladatot kaptak, de ennek a rengeteg pluszfeladatn ak a biztosítékát nem kapták meg. Ha már szakmai átalakításról beszélünk, akkor szakmai szempontból indokolt átalakításról beszélünk, csak ezt az indokolt átalakítást úgy lehet a legjobban foganatosítani, illetve úgy lehet hatékonyan foganatosítani, ha eme llé megadjuk azokat a feltételeket, hogy azoknak a szakmai kívánalmaknak eleget tudjanak tenni, azokat a szakmai fejlődéseket meg tudják tenni, és azt a célt, amiért jelszavakban, lózungokban ez az átalakítás megtörtént, meg is tudják valósítani. Mivel a k öltségvetésben nem látjuk viszont, hogy ez a szakmai munka, illetve színvonalnövelés megerősítésre találna, csak azt mondhatjuk, hogy ez valószínűleg megint csak megtakarításról szól,
