Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2382 próbáljon segíteni a vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, közkedvezményezetteknek, tehát próbálja a föltételrendszert módosítani, a nagy célokat azonban hagyja így. A kormány - és hogy helyes döntést hozotte Magyarország és a magyar kormány, azt majd az idő fogja eldönteni, ezzel kapcsolatban azért vannak belső vitá k, ezt megosztom önökkel - úgy döntött, hogy az óvatosabb és kevesebb kockázattal járó utat választja. Azaz nem változtatott az alapvető társadalompolitikai célokon, nem írta újra a partnerségi megállapodást, még a meghatározott keretek között sem, új inté zményrendszer is csak 2013ban lett, és bizonyos társadalompolitikai korrekciókat valósított meg, ami azt jelenti, hogy kis lépésekkel próbálta hozzáférhetőbbé tenni a forrásokat, a pénzeket. Ennek jegyében szüntette meg az NFÜt, ennek jegyében indította az Új Széchenyitervet programszinten, és ennek jegyében próbálta meggyorsítani a kifizetéseket és a célokat jobban fókuszálttá tenni. Az első számok a kormányt igazolják. Tekintettel arra, hogy mi a rendelkezésre álló keret 108 százalékára vállaltunk köte lezettséget, az előbb mondtam önöknek, 9600 milliárdnyi megkötött szerződése van ma Magyarországnak, ez azt jelenti, hogy a viták rendezésére van egy 400500 milliárd forintos szabad keret adott esetben. De hogy volte bennünk elég bátorság, ez egy örök vi ta marad, mert nyilvánvaló, hogy a kifizetéshez sokkal nagyobb érdek fűződött, mint ahhoz, hogy a célokat megváltoztassuk. És ez a kifizetési nyomás ma valakiket triumfálásra ösztökél, mondván, hogy Magyarország teljesítménye fantasztikus, tekintettel arra , hogy nem veszítettünk egy eurócentet sem, minden pénzt visszaszereztünk, mindent kiosztottunk, minden pénz ki van fizetve, teljesen rendben vagyunk. Én ennél nem pesszimistább, csak jobban tájékozott optimista vagyok ebben a kérdésben, ahogy Isépy Tamás mondta, mert azt gondolom, hogy nem választhatjuk el a kifizetés sikerét a társadalmi programok célszerűségétől. És itt rengeteg olyan projekt valósult meg, amelynek nem világos a célszerűsége, korántsem világos a fönntarthatósága, egyelőre nem látjuk, hog y a nagyberuházások, amelyeket az egészségügy, oktatás, közintézmények fenntartása területén folytattunk, milyen fönntartási költségeket indukálnak, holott arról volt szó, hogy a fönntartási költségek majd csökkenni fognak, folyamatosan fognak a következő költségvetésben jelentkezni azok az igények, hogy az új intézmények fönntartására pénzt szeretnének a fönntartók. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy ha megnézem a 2004es, ’05ös ’06os kormányzati dokumentumokat, akkor az intézményi reform mellett, az intézményi felújítások mellett óriási leépítéseket ígértek a szocialisták, kórházbezárásokat, iskolabezárásokat, a szociális intézmények leépítését. Magyarul, az volt a deal, hogy az európai uniós forrásokat az állami eszközök felújítására kell használn i, cserébe az állami eszközök méretét le kell csökkenteni, fönntarthatósági, hatékonysági szempontok mérlegelése mellett. Ez a választópolgárok akarata miatt nem így történt, mert a választópolgárok teljesen másként döntöttek 2010ben és ’14ben, ellenállt ak a reformkísérleteknek, nem akarták önmagukat megreformálni, és 2010ben és ’14ben más politikai következményekkel járó döntést hoztak. Magyarul, itt van egy jelentős mértékben felújított intézményrendszer, többlet működési költségekkel, és semmiféle ol yan döntés nem született, amely adott esetben megteremtette volna a politikai feltételét a hatékonyság és az üzemeltethetőség vizsgálatának. Az Állami Számvevőszék számos jelzése mutat ebbe az irányba, hogy ez egy dolog, hogy az ország fejlesztett, mibe fo gnak a fejlesztések a fönntartás oldalán majd nekünk kerülni, amihez természetesen már nincsen európai uniós támogatás. Szeretném azt is a figyelmükbe ajánlani, hogy 201213ban - mégsem elhanyagolható bravúrt végrehajtva , a fejlesztési ciklus zárása elő tt másfél évvel vágott bele a kormány az intézményrendszer átalakításába. Nem titkolom, hogy ezt a miniszterelnöki ambíciót kevesen támogatták Brüsszelben vagy itt Magyarországon, kevesen gondolták, hogy ez sikeres lehet. Elsősorban azoknak a munkatársakna k köszönhető a siker, akik egyébként, valljuk be őszintén, végrehajtói munkatársi szinten ott maradtak 2010 után is, és 2010 előtt is működtették a rendszert. Tehát van a magyar államnak egy több ezer főből álló olyan, európai uniós források kifizetését
