Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 3. csütörtök (95. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
85 legyen differenciáltabb az ápolási szükséglet szerint. A támogatást oda lehet adni akár a szomszédnak vagy egy közeli barátnak is. A jelenlegi önkorm ányzati hatáskörben megállapítható méltányossági ápolási díj épüljön be az alanyi jogon járó ellátásba, legyen ez egy egységes rendszer. (18.20) Emellett otthon közeli szolgáltatások segítsék a hozzátartozókat abban, hogy össze tudják egyeztetni a munkát é s az otthoni ápolást. Azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel erősen ideje lenne foglalkozni, különösen azok helyzetét kell rendezni, akik elestek a méltányossági ápolási díjtól. Remélem, hogy a kormány mielőbb tesz ez irányba lépéseket. Egyébként a kérdésünk re pedig, őszintén remélem, hogy választ is fogunk kapni. Köszönöm a figyelmet és a szót. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK : A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Útját állni az áradatnak I.” címmel. Öné a szó, k épviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem vártuk azt, hogy a nagy kereskedelmi médiumok hatalmas terjedelemben számoljanak be arról, hogy a Jobbik egy demonstrációt követően a tegnapi napon kvázi egy határzá rat hozott létre Röszke külterületén, azon vasúti sínes térségben, ahol nemcsak hogy az állítólagos kerítés nem készült el a határidőre, hanem még a varázslatos gyoda, tehát ez a minimális akadály sem, amit, ugye, egy vastagabb télikabáttal már olyan könny en le lehet nyomni, hogy azt sudárabb hölgyek is gond nélkül át tudják lépni azt követően. Elmondható ugyanakkor, hogy a Jobbik egy pár száz fős demonstráció után - néhány tucat rendőr biztosításával - létre tudott hozni egy olyan helyzetet, amely alatt és amely előtt migráns illegális módon nem tudott az érintett határszakaszon Magyarország területére lépni. Annyit mindenképpen bizonyítottunk, hogy bizony még ilyen minimális erők bevetésével is önerőből képesek lennénk lezárni azt a határszakaszt, amely a Jobbik álláspontja szerint nem kellene hogy átengedjen olyan illegálisan belépő migránsokat, akiknek Magyarországon nincsen keresnivalójuk. Olyan jövevényekről beszélünk ugyanis, akik nem közegészségügyi katasztrófahelyzetet zúdíthatnak Magyarországra, de bizony az itteni bőkezű ellátás reményében egyre többen és többen kelnek útra. Az okostelefonok világában tehát minden szatyornyi nekik vitt élelmiszer, minden szelet odaadott csokoládé és minden bőkezű ellátási forma azt az üzenetet juttatja vissza az ind ulási pontokra, hogy gyertek még többen, és lehetőleg erre gyertek, mert erre könnyű jönni. A Jobbik ezzel szemben kíván ellenerőt támasztani, éppen azért, mert Magyarország jelenlegi kormánya jobban simogatja - idézőjelben - a migránsokat és többet foglal kozik velük, mint az egyszerű magyar adófizetőkkel. És ezen elképesztő aránytalanságokat pár számadattal vagyunk kénytelenek alátámasztani, hiszen Apáti István képviselőtársammal pontosan azért nyújtottunk be kéthárom hete írásbeli kérdéseket, hogy konkré t számadatokat tudjunk meg végre, hogy a magyar adófizetők pénzéből - azok megkérdezése nélkül - mégis mekkora tételt fordítanak migránsok ellátására, itteni terelgetésére, adott esetben túlzás nélküli simogatására, amikor tévészobák csinosításáról beszélü nk, vagy éppen igényüknek megfelelő speciális étrendről, hogy az elképesztő helyzetet teremt. Kiderült ugyanis, hogy nemcsak az a napi 4300 forintos tétel számítandó ide, amit egy migránsra költ Magyarország most az adófizetők pénzéből, hanem ha ezt összeh asonlítjuk azzal, hogy egy mai munkanélküli ellátására alig több mint 2000 forint jut, vagy ha az élelmezés tekintetében az egy migráns élelmezésére fordított 1300 forintnyi összeget - napi összegről beszélünk - összehasonlítjuk a kórházban fekvő magyar em berekre fordítható alig több mint 500 forinttal, olyan elképesztő aránytalanságokkal találkozunk, amelyek vérlázítóak és azonnali beavatkozásért kiáltanak.
