Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 1. kedd (122. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3396 tapasztalunk a szakképző iskolákban, mi az, amit egy ott tanító pedagógus nap mint nap a saját bőrén megtapasztalhat. Tudjuk, hogy amíg a többségi tár sadalom fiataljainak 72 százaléka szakközépiskolában vagy gimnáziumban tanul tovább, addig ez az arány a cigány fiatalok esetében csupán 27 százalékos. A cigány diákok óriási többsége számára, mintegy 68 százalékuknak a szakiskolák jelentik az általános is kola utáni továbbtanulási lehetőséget. A legszembetűnőbb integrációs gondok itt ütköznek ki, érdemes tehát erre az iskolatípusra fókuszálni egy kicsit. Az integrációs projektek némelyikének sovány eredménye mindenképpen aránytalan a rájuk fordított összege khez képest. Ezekkel kapcsolatosan teljesen jogos a lyukas hordó hasonlat, jogos a kritika, hiszen az oktatási integrációra elköltött források dacára a cigány származású tanulók negyede úgy fejezi be az iskolát, úgy lép ki a munkaerőpiacra, hogy nem szerez se szakmát, se érettségi bizonyítványt. Márpedig ez több ezer új, így vagy úgy, de a társadalom nettó befizetői által eltartott embert jelent évente. A roncstársadalmi lét így konzerválódik, de amíg a szocializmus idején legalább a bevándorlók ’70es, ’80as évek nyugateurópabeli szerepét eljátszhatták Magyarországon, tehát az iparosítás szakaszának betanítottmunkáshadát ők adták, addig a rendszerváltás után ez a szerepkör is megszűnt, és így törvényszerű a harmadik világbeli nyomorba süllyedés. Miközben a ’7080as években a dolgozó cigány férfiak aránya csak hajszálnyit maradt el az országos szinttől, addig mára a szakadék óriási mértékben kiszélesedett, és jó, ha a körükben 25 százalékos mutatót találunk. Ez viszont kimeríthetetlen táptalaja mindazon d evianciáknak, amelyek mára belső gátjává váltak a beilleszkedésnek, és amely problémahalmaz megoldatlansága hathatós kezelés nélkül bizony az ország vesztét fogja okozni. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az eljövendő évtizedek változásai során nem lesz ele gendő mennyiségű, alacsony minőségű munkahely, amely lehetővé tenné több százezer képzetlen ember foglalkoztatását. Viszont ha nem a munkahelyek, akkor talán a szociális segélyek vagy a börtönök fogják majd megoldani ezt a problémát? A Jobbik nyilván azt m ondja, hogy ezek elég rossz és drága alternatívák lennének, de továbbra is jogos a kérdés, hogy miként is oldhatná meg az iskola a rajta kívül eső gondokat, bajokat. Szakiskolai pedagógusként magam is nap mint nap megtapasztaltam, hogy a bikulturális szoci alizáció, az elsődleges és a másodlagos szocializációs terek, tehát a visszahúzó szociokultúrájú családi környezet és a sokszor ellenségnek tekintett, de mégis az egyetlen kitörési utat jelentő iskola közötti értékrendbeli különbségekből eredeztethető, sok szor áthághatatlan szakadék mindennapi problémák forrásává válik. Ha egy diák mindkét szülője gyermekük születése óta tartósan munkanélküli, nincs határozott napirendje, reggelente nem csörög a munkába indulásra hívó óra, akkor sajnos szinte természetessé válnak a diákok részéről is a tömeges reggeli késések, az órakezdetet jelző csengőszó figyelmen kívül hagyása és egyéb, a fegyelem lazulását hozó jelenségek. Sokszor előforduló pedagógusi panasz, hogy az iskola mára leginkább egy meddő problémahalmazzá let t, amelynek feladatköre jobbára a puszta gyermekmegőrzésre redukálható, mert eredményeket elérni szinte lehetetlen. A tantervekben rögzített célok nevetséges utópiává váltak, és az egyetlen elérhető pozitívum az, ha rá tudják venni a diákokat, hogy reggele nte bemenjenek, és délután 1ig, 2ig legalább ne az utcákon csavarogjanak. Mi hát a megoldás? Például bentlakásos iskolák, hogy az odakerülő diákok hazavihessék magukkal a jobb élet reményét jelentő másfajta normákat és kultúrát. Aztán a tudatos gyermekvá llalás egyáltalán nem rasszista gondolata, mert a gyermek nem állat, hanem felelősség - mondta a borsodi cigányvajda is. Aztán a válságövezetekben hősies szolgálatot teljesítő pedagógusok, szociális szakemberek fokozott megbecsülése. Aztán az önszegregálód ást eredményező kívülállás kultúrájának felszámolása, és annak belátása, hogy frusztrációra nem lehet primitív agresszió a válasz, mert csak így lehet továbblépni.
