Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 1. kedd (122. szám) - Horvátország Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevételével egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság között létrejött szabadkereskedelmi megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló ... - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3367 Viszont azért hozzá kell tenni, hogy Horvátország roppant fontos kereskedelmi, gazdasági kapcsolata Magyarországnak, viszont Horvátország 2008 óta recesszióban van, és ami rossz a horvát gazdaságnak, az ilyenformában rossz a magyar gazdaságnak is, hiszen hogyha a külkereskedelmi áruforgalomra gondolunk, akkor meg kell mindenképpen említeni, hogy 1995 óta igen dinamikus volt ez a bővülés, h iszen ez a tízszeresére nőtt a két ország között. Nagyonnagyon dicséretes, hogy magyar aktívummal rendelkezünk, mintegy egynegyedháromnegyed arányos ez a magyar aktívum. A Horvátországba irányuló befektetések kapcsán el kell mondani, hogy 2,5 milliárd e uró a magyar befektetések összege. Ez az ottani összbefektetés mintegy 910 százalékát teszi ki. Így ebben a befektetési sorrendben Magyarország a negyedik helyet foglalja el Horvátországban. A kétoldalú kereskedelem horvátországi pozícióját tekintve egyéb ként összességében a hatodik helyen szerepel Magyarország. Éppen ezért lenne nagyon fontos, mondjuk, a közlekedési kapcsolatainknak is a föllendítése, és horvátmagyar relációban nemcsak az ilyen nemzetközi egyezmények kapcsán kellene beszélni, hanem mondj uk, nem lenne rossz az sem, mondom én ezt egyébként déldunántúli képviselőként, hogy az M6os autópálya most már ne csak a propagandaszólamokban jusson el Bólytól Ivándárdáig, vagy éppen az M60as autóút Pécsről Barcsig, hanem ez a gyakorlatban, a valóság ban is megvalósuljon az ott élő emberek boldogulásának érdekében. Vagy említhetném akár a 67es utat is, ami jó lenne, hogyha Szigetvártól most már valóban egyszer eljutna a határig. Nagyon fontos lenne az úgynevezett V/B páneurópai folyosónak, közlekedési folyosónak a további fejlesztése, annak a kissé csigatempónak a meghaladása is, amit azért úgy tapasztalni szoktunk, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fiumei kikötőnek a második legnagyobb partnere nem más, mint Magyarország. Délsomogyi képvis előként, tehát a határ mellől, a horvátmagyar határ mellől érkezve mindenképpen szót kell ejtenem itt néhány dologról. Mesterházy képviselőtársam beszédébe, vezérszónoki felszólalásába beleszőtte a mostanság eléggé fagyosra váltott horvátmagyar kapcsolat okat is. Nos, azért történelemtanárként mindenképpen meg kell említsem azt a dolgot, hogy nem szabad a mostani horvát kormány magatartásából kiindulni. Itt is hangsúlyozni kell azt, hogy a két népet ennél sokkalsokkal erősebb kötelékek, kapcsolatok fűzik egymáshoz, hiszen évezredes együttélésünknek és barátságunknak egy olyan közös és mély történelmi múltja van, amely pontosan olyan erős kötelékekkel kapcsolja össze ezt a két népet, mint amilyen, mondjuk, a horvátmagyar határvidéknek, a Dráva mentének a j ellegzetes fája, a szlavóniai tölgy. Nincs olyan vihar, ami ezt tulajdonképpen megrendítse, még egy Zoran Milanović is kevés egyébként ehhez, legalábbis történelmi távlatokban tekintve. Ahogy egyegy ilyen öreg faóriás gyökérzete belemarkol az ottani tájba , ugyanúgy belemarkol minden magyar és horvát ember lelkébe az a közös fegyverbarátság, ami az évszázadok során a két nép között kialakult, még ha baloldali részről ezt a fegyverbarátságot sokszor egyébként valamiféle fasiszta romantikával terhelt dolognak is szokták beállítani. Egyébként több ez puszta fegyverbarátságnál, és ha történelmi példákat veszünk elő, akkor itt nemcsak a Jurisics által védett Kőszegre, nemcsak a Zrínyi által védett Szigetvárra hivatkozhatunk, ahol közösen védtük a sokszor háládatl annak mutatkozó Európát a hódítókkal szemben, hanem bizony a dolgos mindennapokra is. Tehát nemcsak a vériszamos bástyákon arattunk rendet, hanem bizony az aranyló búzamezőkön is. Mondhatom ezt, azt hiszem, teljes bizonyossággal, hiszen olyan helyről érkez tem, Barcsról, ahonnét a környékbeli horvát falvakban, Potonyban, Lakócsán, Tótújfalun, Szentborbáson mind a mai napig békében és barátságban élik mindennapjaikat az ottani horvát emberek a dolgos, munkás hétköznapok során. Tehát ezek azok a dolgok, amelye ket egyegy ilyen alkalommal, hogyha megtörténik a másfelől érkező kritika, akkor azért ezekre a hangokra is figyeljünk, és elevenítsük föl ezeket a dolgokat, mert hisszük azt egyébként, hogy igenis meghallhatják ezeket a hangokat Horvátországon belül is. Jöjjön akármilyen kormányzat itt Magyarországon vagy éppen Horvátországban, ezek a történelmi pillérek, ezek a közös értékeink bizony továbblendíthetnek minket ezen a nagyon gyümölcsözőnek mutatkozó
