Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 1. kedd (122. szám) - Horvátország Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevételével egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság között létrejött szabadkereskedelmi megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló ... - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
3368 és több évszázados történelmi múlton, hiszen 800 évig jób an és rosszban együtt éltünk, egy korona alatt, független nemzetként egyébként. (Dr. Józsa István: Milyen korona alatt?) A Szent Korona uralma alatt, kedves szocialista képviselőtársaim, még ha önöknek adott esetben ez a szó, ez a kifejezés, ez a fogalom ú gy hangozhat, mint ördögnek a tömjénfüst (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Habsburg.) , valamiféle olyan hatást gyakorolhat önökre. (Mesterházy Attila: Ezért kerüljük a kupolát.) Igen, volt egy ilyen érzésünk egyébként. Viszont azt tudni kell, hogy miközben az az Európa, ami most oly sokszor nagyon gyalázatos módon viselkedik Magyarország és a magyarság felé is, megtagadott minket, miközben védtük ezt a keresztény európai civilizációs kultúrkört, ugyanez a magára hagyatot tság érzése nemcsak nekünk jutott osztályrészül, hanem bizony horvát barátainknak, horvát testvéreinknek is, hiszen míg mondjuk, 1566ban fölsorakozott Győr védelmére a Habsburgok hadserege, és a kisujjukat nem mozdították annak érdekében, hogy beavatkozza nak a Szigetvárt hősiesen védő horvátmagyar csapatok oldalán, ugyanezt a horvátok is végigszenvedték 1991ben, amikor szintén Európa egyik legerősebb hadseregével kerültek szembe, és bizonybizony a liberalizmus impotenciamocsarába süllyedt Európa nekik s em segített 1991ben. Tulajdonképpen önerőből kellett saját magukat fölszabadítani 1995ben a Vihar nevezetű hadművelet során. Úgy gondolkodtak, ahogy minden itteni kis népnek és kis nemzetnek gondolkodnia kell, ahogy egyébként egy székely magyar író, Györ gy Attila megfogalmazta a Harcosok könyve című művében, aki azt tanácsolta, hogy „nézz szét magad körül, vedd számba őseidet, erkölcseidet, hazádat, istenedet, és kivont karddal kezedben ragaszkodj hozzá”. (17.20) Így tudták megőrizni saját magukat és nemz eti függetlenségüket a horvátok, és hogyha ezt szem előtt tartjuk, és összefog KeletKözépEurópa sok kicsi nemzete, így tudjuk egyébként ezt megőrizni a következő évtizedekben és reményeink szerint évszázadokban is. Nagyjából ennyi lett volna, amit egyébk ént Mesterházy képviselőtársam hozzászólásához még így pluszban hozzáfűztem volna. Ne felejtsük el ezeket a közös, és még egyszer hangsúlyozom, nagyon pozitív történelmi példázatokat, ne csak azt vegyük elő, hogy mondjuk, az öngyilkos nyugati merkelista ho zzáállás miatt az itteni népek és itteni országok nyakába zúdított kontinensfoglaló bevándorlási hullám micsoda ellentéteket szított az itt élő kis népek között, hanem emlékezzünk meg még egyegy ilyen törvényjavaslat vitájának során ezekről a nagyon pozit ív dolgokról is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a vezérszónoki kör végére értünk, megkérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni a napirendi ponthoz. (Jelzésre:) Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP, tes sék! MESTERHÁZY ATTILA ( MSZP ): Ha már így megszólíttattam jobbikos képviselőtársam hozzászólásában, akkor valószínűleg én nem fogalmaztam pontosan, de arról szó nem volt, amiről a jobbikos képviselőtársam beszélt. Az én hozzászólásom pont arról szólt, hogy vannak olyan aktuálpolitikai kérdések ma a magyarhorvát viszonyban, amelyek terhelik ezt a hagyományosan jó horvátmagyar viszonyt. Tudatosan nem MSZPs képviselőtől vagy korábbi kormánytagtól idéztem, amikor adott esetben azt akartam leírni, hogy mennyi re jók és egymást támogatók voltak a múltban a horvátmagyar kapcsolatok, hanem direkt egy fideszes képviselőtől idéztem, ezzel is jelezvén azt, hogy bizony ezek a kapcsolatok egyébként kormányzatokon átívelve, hál’ istennek, nagyon pozitívak. Ettől függet lenül azért érdemes megemlíteni mindig azt, hogy nemcsak a történelembe révedve egy kicsit, hanem a jövőbe tekintve is érdemes a gondolatokat megfogalmazni. A múlt nagyon fontos, főleg azért, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amiket a múltban már elkövettünk, de mégiscsak a jelen és a jövő az, amelyik a két ország kapcsolatában szerintem kiemelt
