Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 23. hétfő (120. szám) - A növekvő mértékű korrupció visszaszorításáról és a korrumpálódott politikusok elszámoltatásáról szóló politikai vita - VARJU LÁSZLÓ (Független): - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3062 VARJU LÁSZLÓ ( Független ): A hátralévő időben, köszönöm szépen. Úgy l átom, Törő Gábor képviselő úr már elmenekült, de többünket megihletett. Szeretném tisztelettel felhívni a figyelmét, hogy ha neveket akar sorolni, akkor emlékezzen meg Varga Tamásról meg Várhegyi Attiláról is, és utána sok mindenben képbe kerülhet. De amit viszont köszönök neki, hogy megemlítette, hogy Varju László, én, országgyűlési képviselőként, mikor az önök bánatára újra parlamenti képviselő lettem, akkor azt elfelejtette mondani képviselő úr, hogy igen, visszafizettem azt, ami egyébként a parlamentnek ebben a tekintetben járt. Köszönöm szépen. (Balla György: De lebuktál.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalásokkal a munkánkat. Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, aki már normál időkeretben kért szót. Par ancsoljon, képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ ( Fidesz ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedtessék meg, hogy én szakpolitikusként kifejezetten az oktatás területével kapcsolatban hadd említsek meg néhány dolgot. Szakács képviselő úr azt mondta, hogy méltatlan a vita. Sok szempontból igaza van, csak nem olyan logika mentén, ahogyan érvelt. Azt gondolom, azért méltatlan, mert például az a cím, amit adtak a mai vitának, hogy a növekvő mértékű korrupció visszaszorításáról, ahogy én az oktatás i felületet elnézem, azt látom, hogy 2010 után, hál’ istennek, ezen a téren rendbe tettük a dolgokat. Ellenben előtte tele volt korrupciós ügyekkel. Tessék arra gondolni, hogy a Magyar Bálint szabad demokrata miniszter úr által vezetett oktatási tárcánál m iféle botrányok voltak. Ugye, kezdődött azzal, emlékeim szerint, amikor elvi döntés született arról, hogy legyen egy Habsburgintézet, és még mielőtt megalakult volna az intézet, már 20 millió forintot egész egyszerűen odaadtak, majd’ egy évvel azelőtt, ho gy ténylegesen ennek a létrehozása megtörtént volna. Vagy emlékezzünk csak arra, amikor Wagner András, szintén szabad demokrata politikus, ő vezette az OM alapkezelő igazgatóságát, akkor 2,5 milliárd forintot különítettek el arra, hogy felsőoktatá si intézmények informatikai eszközparkját kell felújítani, bővíteni. Olyan megrendelőlapokat küldött ki akkor a tárca az egyetemeknek, amelyen a közbeszerzési árlistán nem szereplő, jogszerűen nem szállítható termékeket is vetetni akartak, előre feltüntetv e természetesen a lehetséges beszállító cégeket, illetve olyan termékeket is akartak vetetni, amelyek ingyenesen megszerezhetőek voltak. Vagy emlékezzünk egy másikra, a Ciscobotrányra; Magyar Bálint volt szintén a miniszter. Miniszter úr, Sári Lajos helye ttes államtitkár, Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára akkori amerikai utazását a Cisco Systems informatikai cég fizette, és a látogatás alkalmával az Oktatási Minisztérium 70 millió forint értékű, közbeszerzés nélküli megállapodást írt alá a vállalattal. A Cisco Systems képviselője pedig helyet kapott a Sulinetprogram tanácsában, abban a tanácsban, ahol a technológiai fejlesztésekről születtek döntések. Csak úgy zárójelben jegyzem meg, ahogy akkoriban valahogy egyetlenegy amerikai diplomata sem szaladgált és mondta azt, hogy borzasztó a korrupció Magyarországon. A Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium volt az, amelyik bruttó 230 millió forintért vett versenyeztetés nélkül víruskereső szoftvereket. Ugyancsa k ehhez a tárcához és ehhez a miniszterhez kötődik a Sulinetháló botránya, ahogyan a PPPberuházások is. Ennek apropóján jóllehet mindenki elmondta akkor, és minden ésszerű és józan közgazdászlogika azt mondatta, hogy olyan szerződést megkötni, ahol a 20 éves futamidő után sem kerül egyébként az állam birtokába az adott ingatlan, egész egyszerűen nonszensz. És joggal merül
