Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 19. csütörtök (119. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2824 akkori baloldali ellenzék, ma pedig az MMA térnyerése miatt támadja, akkor valószínűleg jó úton és jó irányban vagyunk. Hiszen a ’93as eseményeket igazolta az idő, és nagyon bizakodhatunk, hogy a 2015ös eseményeket is majd az előttünk álló 20 esztendő ig azolni fogja. Nem rejtem véka alá, hogy a tudomány és a művészet vonatkozásában a tudomány és a művészetek egyenrangú megközelítése a mögöttünk hagyott európai művelődéstörténet és kultúratörténet évszázadaiból is levezethető. Nyilvánvalóan nem ide tartozó kérdés a témát talán ennyire provenienciájában megközelíteni, de mégiscsak, amikor művészetekről, európai értelemben vett művészetekről, arsokról gondolkodunk, akkor annak a hellenizmus időszakából való gyökerei, valamint a középkori septem artes liberale s rendszerének iskolai oktatásban való megnyilvánulása, a hét szabad művészet oktatása kart karba öltve tárja elénk a művészet és a tudomány fontosságát a kiművelt emberfő megmunkálásában. Az iskolarendszer egy évezreden keresztül Magyarországon is és szer te Európában a tudomány és a művészet egyenrangú megközelítését tárta fel, és próbálta azt a tudást átadni, amelyben a tudományok mellett a művészeteknek is szerepet szánt. Az egész ember társadalomban betöltött pozitív szerepében nagyon fontos hangsúlyt k ell kapjon a művészetek iránti elköteleződés. Ugyanúgy, ahogy a tudomány művelése is a kiművelt emberfő alapkövetelménye. Így tehát, ha a Művészeti Akadémia, visszatérve a tárgyunkhoz, lehetőséget kap abban, hogy a kultúrát felügyelő miniszterrel egyetér tésben megpróbálja a kultúrafinanszírozás legfontosabb lábát, a nagyjából 10 milliárdos Nemzeti Kulturális Alap büdzséjét úgy működtetni, hogy a művészeti produktumot létrehozó kollégiumok esetében delegálási jogot kap a Művészeti Akadémia arra egyharmados arányban, hogy az általa delegált képviselők bizonyos pályázatokról dönthessenek, akkor szerintem csak ennek az egyensúlynak a helyreállítása történik meg. (14.10) Tisztelettel tájékoztatom önöket, hogy a mai NKAkollégiumi struktúrában is 16 művészeti ak adémikus ül bent, tehát függetlenül attól, hogy ők országos vagy nemzetközi porondon, egyetemeken vagy külföldi művészeti akadémiákon szerephez jutottak vagy pozícióban vannak, ettől függetlenül is az ő szakmai megnyilvánulásaik alapján a miniszter által v agy a szakmai testületek által már delegálást kaptak ezek a személyek arra, hogy a Nemzeti Kulturális Alapban döntéseket hozzanak. Én azt hiszem, hogy azáltal, hogy az ő delegálásukat mostantól az akadémia fogja tenni, nem pedig a szakmai testületek, azált al nem sérül sem a pénzelosztás rendszere, mechanizmusa, sem pedig nem lesz, nem fog történni egyfajta ilyen romantikus vízió, hogy egy hatalmas lenyúlása történik a magyar kultúrának. Ha már egy ilyen gondolat erejéig még a végére idekanyarodtam, akkor en gedjék meg, hogy azt is megerősítsem önöknek - Ikotity István képviselőtársunk szavaira reagálva , hogy elszívja az MMA másoktól a levegőt és a forrásokat. Én ennek az ellenkezőjét látom. Az MMA létrejötte egy többletlehetőség a magyar művészet szponzorác iója, támogatása kapcsán. A Műcsarnok működtetésében is az elmúlt két esztendőben, amikor ott jártam a Nemzeti Szalon kiállításain, én azt láttam, hogy már belépve a csarnok előterébe, éppen hogy a legnagyobb alkotóink köréből láttam kiállítókat, olyanokat is, akik nem az akadémia tagjai, mert valamilyen megfontolás alapján ezt nem vállalták. Végigsétálva a kiállítók között nagy, önmaguk által baloldalinak aposztrofált szellemi alkotók munkásságainak megnyilvánulását láttam a falakon. Én ezt megfelelőnek ta rtom. Úgy érzem, ennyire szabadelvű a mai gondolkodásunk, hogy igenis nemhogy az zajlik, hogy egyfajta politikai irányzatból engedhető csak be, mondjuk, a Műcsarnokba a kiállítók zöme, hanem ennek ellenkezője, a Nemzeti Szalonban pontosan az elmúlt tíz esz tendő építészeti, majd most legutóbb képzőművészeti felhozatalát teljes spektrumban mutatta be a mai fenntartó, a Művészeti Akadémia. Én úgy láttam, hogy a megnyitókon is egyébként a baloldali értelmiség jeles képviselői is, a baloldali művészeti világ jel es képviselői is ott voltak. Nem tartom jónak azt, ha örökösen mindig megpróbáljuk szikével, borotvaélesen elválasztani, hogy egyes szereplők, akik itt vannak egy ilyen
