Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 16. hétfő (116. szám) - Az Európai Unió Tanácsa által a nemzetközi védelmet kérők kötelező kvóták szerinti elosztásáról elfogadott határozattal összefüggésben indítandó bírósági eljárásról szóló előterjesztés összevont vitája - ELNÖK: - DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter:
2408 döntsön és fogadjon be akarata ellenére ezer vagy több tízezer embert. Ezzel szemben az önkéntes befogadásra több példát is tudunk mondani, így említhetem, hogy az 1990es években a délszláv háború kirobbanásakor Magyarország önként fogadott be számos olyan személyt , akiket védelemben kívánt részesíteni. Ekkor azonban tudtuk, hogy ideiglenes védelmet kell nyújtanunk, hiszen a háború lezárását követően ők haza fognak térni. Ma azonban a helyzet gyökeresen más. Olyan személyek betelepítéséről beszélünk, akiknek az eset leges hazatérése rendkívül bizonytalan. Ők vélhetőleg Európában kívánják elképzelni a jövőjüket. Tehát amikor befogadásukról vagy betelepítésükről beszélünk, akkor annak jellege nem ideiglenes, hanem inkább állandónak tekinthető. Az úgynevezett kvótahatáro zatot illetően megállapítható, hogy Európa lakosságának döntő része azzal nem ért egyet, és azt a gyakorlatban megvalósíthatatlannak is tartja. Mindezek alapján az ilyen oktrojált normának hiányzik a társadalmi legitimációja. Egy jogszabály társadalmi elfo gadottsága végeredményben azon nyugszik, hogy maga a jog mennyire és milyen minőségben elfogadott az adott társadalomban. Mondhatjuk azt is, hogy a kötelező kvótarendszer és annak társadalmi elfogadottsága oly messze áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. És mi a helyzet a határozat jogi legitimációjával? A perben képviselendő álláspont egyértelmű: az Európai Unió Tanácsa által 2015. szeptember 22én elfogadott, 120 ezer menedékkérő tagállamok közötti, kötelező kvótákon alapuló elosztásáról döntő határozat álláspontunk szerint jogsértő. Ráadásul ez a jogsértés nem is csak egy elemből áll. A határozat és annak elfogadása több olyan jogsértést is megvalósít, amelyek egyenként is megalapozzák a határozat egészének vagy egy részének bírósági megsemmisítését. A törvényjavaslat e jogsértések közül, mint ahogy Gulyás Gergely képviselő úr is említette, a nemzeti parlamentek jogainak és a szubszidiaritás elvének megsértésével áll összefüggésben. (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van!) Amint az a törvényjavaslat indokolásából is kitűnik, a határozat elfogadására úgy került sor, hogy a nemzeti parlamentek számára az uniós jogalkotási eljárásban biztosított, a lisszaboni szerződéssel megteremtett véleményezési jog gyakorlására a határozat elfogadása során nem biztosítottak lehet őséget. E tekintetben a fő kérdés az, hogy az Európai Bizottság és a Tanács megfelelően járte el, amikor abból indultak ki, hogy a határozat olyan, nem uniós jogalkotási aktusnak minősül, amely esetében nem kell bevárni a nemzeti parlamentek véleményét. A kormány álláspontja szerint nem ez a helyzet. A kvótahatározat attól függetlenül, hogy az Unió működéséről szóló szerződés melyik cikkén alapul, tartalmilag uniós jogalkotásnak minősül, amelyre vonatkozóan a nemzeti parlamentek véleményezési joga nem kerü lhető meg. Az európai jogrendben, csakúgy, mint a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában, a normát a tartalom és nem a forma alapján kell megítélni. Ugyancsak megvizsgálandó, komoly jogi kérdéseket vet föl a politikai és bizalmi kérdések mellett, hogy mind az Európai Bizottság, mind a határozatot a Bizottság javaslata nyomán elfogadó Tanács figyelmen kívül hagyta az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács egyértelmű döntését. Az Európai Tanács az Unió intézményrendszerében különleges, kiemelt szerepet já tszik, megvitatja a legfontosabb politikai kérdéseket, meghatározza az Unió általános politikai irányait és prioritásait, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés területén a jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutat ásokat. A menedékkérők áthelyezése tekintetében 2015 júniusában az Európai Tanács egyértelművé tette az akkor a Bizottság által javasolt intézkedések kapcsán, hogy az áthelyezésre vonatkozó döntéshez a tagállamok konszenzusára van szükség. Ennek ellenére a Bel- és Igazságügyi Tanácsban úgy került elfogadásra a kvótahatározat, hogy ez a konszenzus nem volt meg; több tagállam, köztük Magyarország is ellene szavazott. Az Európai Tanács 2015. júniusi döntésének figyelmen kívül hagyása nemcsak a jogszerűség szem pontjából aggályos, de egyúttal rossz precedenst is teremt, mert a legfontosabb közös tagállami döntések meghozatalának módját és szintjét kérdőjelezi meg.
