Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
225 meg nekünk ennek a javaslatnak az igazi m élységeit. Egyelőre nem tudtuk értelmezni, így a bevándorláspolitikai kereteink közé nem tudtuk beilleszteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, itt a Házban leginkább arra lenne szükség, hogy most mindannyian kövessünk egy nemzeti érdeket, vonatkoztassun k el attól, hogy ki milyen pártcsaládhoz tartozik, mert azt gondolom - és ezt látnunk kell , hogy az elmúlt hónapokban talán nem volt véletlen, hogy a baloldali képviselők és frakciók voltak azok, akik egy bevándorláspárti vonalat vittek itt a tisztelt Há zban és a magyar közvélemény előtt, és egyébként talán az sem volt véletlen, hogy azok a kormányok és vezetők, akik bírálták Magyarországot, érdekes módon szinte mind a Szocialista Internacionáléhoz tartoznak, az osztrák kancellártól a horvát miniszterelnö kig bezárólag. (Gőgös Zoltán: Angela Merkel. - Tóbiás József: Angela Merkel? Az ENSZ főtitkára?) Úgy tűnik tehát, hogy ez kevésbé egy európai nemzeti vagy Európán belüli nemzetek vitája, inkább úgy tűnik, hogy a Szocialista Internacionálé vitája. Tisztelt Képviselőtársaim! Én arra szeretném kérni önöket, hogy inkább ezeknek a problémáknak a feloldásában segédkezzenek, és szavazzák meg azokat a javaslatokat, amelyek valóban lehetővé teszik a magyar határ védelmét, mert mondjuk ki őszintén: ezzel a népvándorl ási áradattal csak akkor tudunk megbirkózni, ha Európa kimondja azt, hogy nem tud mindenkit befogadni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , ha a határokat megvédjük, és a határainkon kívül tudjuk eldönteni azt, hogy kit fogadun k be, és ki az, akit nem. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Amennyiben a miniszterelnök úr kíván élni a viszonválasz lehetőségével, akkor megadom a szót. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Igen, elnök úr, kívánok él ni a hozzászólás lehetőségével, azért, mert elhangzott néhány fontos, konkrét ügy, amelyet szeretnék a saját tudásommal meg ismereteimmel kiegészíteni, hogy az érdeklődő közvélemény, illetve a hozzászóló képviselők is átláthassák a helyzetet. Először is Tó biás képviselőtársamnak szeretném mondani, tisztelt frakcióvezető úr, hogy a nemzetközi menekültügyi szerződések, amelyeknek mi is részesei vagyunk, világosan kimondják, hogy a menekült sem válogathatja meg az országot, ahova menekülni akar. Ezért az a meg közelítés, hogy engedjük át, meg fogadjuk be, meg küldjük ideoda, teljesen értelmezhetetlen megjegyzések. Szeretném világossá tenni, hogy a gazdasági bevándorlók esetében a menekültügyi szabályok egyáltalán nem jönnek számításba, tehát őket senkinek nem k ell, a világon senkinek nem kell befogadni, hacsak nem akarja, erre semmilyen nemzetközi jog nem kényszerít senkit, hogy gazdasági bevándorlót fogadjon be. (13.10) A valóságos menekültek esetében, akik pedig valóban megaláztatás vagy életveszély okán menek ülnek, az ő számukra a világ biztonságos helyet ad, de a menekült maga nem mondhatja meg, hogy én Németországban akarok menekült lenni, Macedóniában akarok menekült lenni vagy Magyarországon - nincs választási lehetősége! Ez úgy történik, tisztelt hölgyeim és uraim, ahogy ’56ban is történt. Aki menekült, az együttműködik egy ország hatóságaival, mondjuk, Ausztriával, bemegy egy menekülttáborba, ahol megkapja a létezéshez szükséges biztonságot és ellátást, és ott várja, hogy meghirdessék azokat a nemzetközi kvótákat, ahova mehet - ’56ban egyébként Nicaragua kínálta föl a legnagyobbat Magyarország számára (Lázár János: Így van!) , és utána elbírálják egyenként az ő kérelmüket, hogy befogadjáke. De arról, hogy elindulok a világba, és azt mondom, nekem Görög ország, sőt nekem Törökország nem jó - biztos nem jó az élet törökországi menekülttáborban, de biztonságos , nekem nem jó Görögország, aztán elmegyek Macedóniába, de nekem az se jó, aztán továbbmegyek Szerbiába, de nekem Szerbia se jó, aztán Magyarország. Magyarország? Hát, arról szó se lehet, én innen tovább akarok menni! Ausztria? Hát, azt kikérem magamnak! Ausztriából azonnal Németországba. Nem adnak azonnal ellátmányt? Hát, megyek
