Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
226 Svédországba! Hát, ez nincs, ennek semmi köze semmilyen nemzetközi menek ültügyi megállapodáshoz, ezt rajtunk tehát senki ne is kérje számon! (Taps a kormánypárti padsorokban.) Idekapcsolódik az a kérdés, amit Schiffer képviselőtársunk vetett föl. Két különböző szó keveredik itt össze, és érdemes őket elválasztani egymástól: a helyzet megoldása és a helyzet kezelése. Azért fontos ezt a különbséget megtennünk, hogy a gondolkodásunkat is tisztán tarthassuk, és meg tudjuk határozni, hogy mire vállalkozhatunk és mire nem. Tehát a helyzet megoldására Magyarország nem tud vállalkozni, mármint hogy szűnjön meg a menekültáradat, illetve szűnjenek meg azok az okok, amelyek kitermelik a menekülteket. Mi részt tudunk venni egy nemzetközi akcióban, amely ezt célozza, de mi nem tudjuk megoldani. Amire mi vállalkozhatunk, az az, hogy kezeljük, mert ha nem tudjuk megoldani, azért nem vagyunk hajlandóak egy problémával akármilyen körülmények között együtt élni. Arra nem vagyunk hajlandóak, hogy miközben mi is tudjuk, hogy nem tudjuk megoldani a helyzetet, ahhoz nem járulunk hozzá, hogy a hatályos magyar törvényeket félrerúgva, emberek regisztráció nélkül, azonosítás nélkül, a magyar hatóságok fölismerési lehetőségein kívül csak úgy keresztülmenjenek az országon, vagy itt maradjanak, és azt csináljanak, amit akarnak. Ez lehetetlen! Tehát mi, amikor kerítést építünk és szigorítjuk a büntető törvénykönyvet, akkor nem megoldani akarjuk a problémát, mert erre nem vállalkozhatunk, hanem egy világméretű problémával való együttélés egy meghatározott módját jelöljük ki. Így fogunk együtt élni ezzel a problé mával addig, amíg a nemzetközi közösség nem oldja meg. Tehát a kezelés és a megoldás két különböző dolog. Megoldásra nem, a probléma kezelésére azonban vállalkozunk, sőt vállalkoznunk is kell. Az a felelősségünk a magyar emberek felé, hogy az ezzel a probl émával való együttélés magyar érdekek szerinti elfogadható módját megtaláljuk. Azt én nem támogatom, nem járulok hozzá, mindig is harcolni fogok ellene, hogy itt fölálljanak pártvezetők, akiket megválasztott a magyar nép, széttárják a kezüket, és azt mondj ák, hát, látják, erre nincs magyar megoldás; majd ha a nemzetközi közösség megoldja, akkor javul a helyzet. Ezzel nem lehet együtt élni. Nekünk a dolog kezelésére egy elfogadható életkeretet kell kialakítanunk. Ez az, ami most történik, ezt joggal várhatja el tőlünk mindenki, és ennek a mércének meg is fogunk felelni. Ez vezet át bennünket a kerítés kérdésére. Miért támogatja a magyar kormány a kerítést? Azért, mert működik. Mert működik. Nézzék meg! A szerbmagyar határ 175 kilométer hosszúságú, nézzék meg , láthatják a számokat. Azt reméltük korábban, hogy a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően egyhatodára, egyhetedére esik vissza az illegális belépők száma. Nem ez történt, sokkal nagyobb mértékben esett vissza. Tehát a szerbmagyar határon, azt tudjuk m ondani önöknek, hogy a kerítés - majd ennek a részleteiről még kell valamit mondanom, amelyik egyébként egy kétsoros védelmi vonal, mert nem egy, hanem kettő , tehát a kétsoros védelmi vonal, úgy, hogy mögötte a rendőrök teljesítenek szolgálatot, az ő hát uk mögött pedig hadgyakorlatok vannak, és van egy szigorú büntető törvénykönyvünk, ez így elég volt ahhoz, hogy 175 kilométeren, csak a rendőrség felhasználásával, megakadályozzuk az illegális belépést Magyarország területére. Nem a belépést, mert ugye ez a szó is többször elhangzik, ez a szóösszetétel, hogy határzár, de mi nem a határt zárjuk le, hanem a zöldhatárt zárjuk le. A határok nyitva vannak a kijelölt belépési pontokon, ahogy egyébként a normális élet keretei között korábban is, lehet be- és kiköz lekedni a fönnálló nemzetközi és magyar jogszabályok tiszteletben tartása mellett. De a zöldhatárt valóban lezártuk, és létrehoztunk egy fizikai építményt, amely megvédhető. Nem akarok itt operatív kérdésekkel foglalkozni, de azt beláthatja mindenki - ha m indenki nem is, de aki volt katona, az biztosan , hogy ha húzok a porba egy vonalat és azt akarom megvédeni, semmi esélyem nincs erre. Oda egy fizikai akadályt kell létrehozni, amit utána erővel meg lehet védeni, ezért kell valamilyen fizikai határzár. Ne mcsak kommunikációs trükk, hogy nem kerítést mondunk, hanem határzárat, hanem mert valóban egy fizikai akadályt kell létrehozni, ami ad absurdum egy kerítés is lehet, de lehetne éppen más is; most itt a fantáziánkat inkább tartsuk féken.
