Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
224 embereknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , akik az elmúlt hónapokban önök helyett mutattak Magyarországról egy másik képet a világban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Fodor Gábor tapsol.) ELNÖK : Vé gezetül Rogán Antal következik, a Fidesz nevében. Parancsoljon! ROGÁN ANTAL ( Fidesz ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az elmúlt hónapokban, a január 1je óta eltelt hónapokban az illegális bevándorlás belépett Magyar ország, sőt a magyar emberek hétköznapjaiba is. Ez év január 1je óta közel 225 ezer ember lépte át illegálisan Magyarország határait. 225 ezer illegális bevándorlóval kellett szembenézniük a magyar polgároknak és a magyar hatóságoknak. Ennek kapcsán, azt gondolom, alkalmatlanságról és káoszról talán leginkább azoknak kellene beszélni, akik még ez év júniusában is, június 18án a következő mondatokat mondták: a bevándorlás álprobléma, ami nem jelent Magyarország számára igazi gondot. (Gőgös Zoltán: Ezt mond ta a miniszterelnök is.) Ezt aznap jó néhány szocialista politikus használta Kunhalmi Ágnestől Horváth Csabán keresztül országos vezetőkig bezárólag; úgy látszik, ez akkor éppen egy szocialista mondat volt, amit kitaláltak önök. Aznap már 73 ezer illegális bevándorló volt összesen január 1je óta, aki átlépte a magyar határt. Ugyanaznap Botka László Szeged, a határhoz legközelebb eső magyar nagyváros polgármestere úgy fogalmazott, hogy a város lakosságát egyáltalán nem zavarták a menekültek (Közbeszólás az MSZP soraiban: Így is volt.) , és természetesen mindezt ő is álproblémának tartotta. Tisztelt Képviselőtársaim! Látom, mert azóta, úgy látszik, módosult az önök álláspontja, hiszen álproblémára természetesen semmilyen megoldá si javaslatuk nem volt az elmúlt hónapokban, most kidolgoztak egyet, amit benyújtottak ide a mai nappal, gondolom, kommunikációs okokból a tisztelt Ház elé; itt is tartom a kezemben. Ebben - ahogy azt Tóbiás frakcióvezető úr is elmondta - önök európai rend őrök és európai katonák igénybevételét látják szükségesnek az európai határok, így a magyar határok védelméhez is. De ha ez így van, akkor azt szeretném kérdezni önöktől, hogy miért nem szavazzák meg a parlamentben azt a felhatalmazást, ami lehetővé tenné, hogy magyar honvédek védjék a magyar határt. (Taps a kormánypártok soraiban.) Az európai katona és az európai rendőr, az rendben van, a magyar rendőr és a magyar katona, az már nem tetszik önöknek, tisztelt szocialista képviselőtársaim? (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Itt a nagy lehetőség! Arra szeretném kérni önöket - mert perceken belül itt lesz a szavazás előttünk , hogy szavazzák meg azt a kétharmados törvényt, amely kibővíti a rendőrök és a honvédség jogait, és lehetővé teszi, hogy a magy ar honvédek védhessék a magyar határt, ami, azt gondolom, alkotmányos kötelességük és esküjükben is foglalt feladatuk. Tisztelt Képviselőtársaim! De emellett ma fogunk arról is szavazni, hogy a jogi határzár működőképes lehessen a horvát határnál, szavazha tunk szintén egy házszabálytól való eltérésről néhány perc múlva, amit az elnök úr föl fog tenni szavazásra. Ha úgy gondolják, hogy fontos a határok védelme, akkor kérem, hogy a jogi határzár kiegészítésével kapcsolatos javaslatot is házszabálytól való elt éréssel támogassák a tisztelt Országgyűlés előtt. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgattam Schiffer frakcióvezető úr szavait is, és próbáltam a következetesség, az általa képviselt következetesség vonalába beilleszteni azt a javaslatot, ami arró l szólt, hogy lássuk el nyomkövető karpereccel az összes bevándorlót 30 nap után. Ezt a következetességet nem tudtam beleilleszteni semmilyen bevándorláspolitikai vonalba, az emberi jogi kérdésekben pedig végképp tanácstalanul állok. Úgy látszik, az emberi jogoknak van egy olyan dimenziója, ami a karpereccel összefügg, amit ön ismer, de én, illetve mi ezen a térfélen nem ismerünk. (Dr. Schiffer András: Inkább börtönbe…) Úgyhogy arra kérem, majd legközelebb világítsa
