Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 5. csütörtök (114. szám) - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény, valamint az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
2229 ülések voltak. Amennyiben ön hiányolja az egyeztetést az új közbeszerzési törvény mögött, akkor csak fel kell tennem azt a kérdést, hogy az elmúlt egy évben hol volt. A másik eleme a felszólalásának az alváll alkozók közvetlen kifizetésére vonatkozó kritika volt, amelyet a kedvezményezett kötelezettségévé róhat fel a törvény, illetve hogy van olyan lehetőség, egy olyan intézkedés, azt gondolom, amely igenis fontos. Fontos a körbetartozások felszámolása érdekébe n, hiszen egészen addig a fővállalkozói számlák kifizetése nem történhet meg, ameddig igazoltan nincs kifizetve az összes alvállalkozó. Ez két módon történhet. Vagy a fővállalkozó igazolja az összes alvállalkozó kifizetését, akit a közbeszerzési eljárás so rán ő megjelölt mint alvállalkozót, vagy pedig van arra is mód és lehetőség, hogy a kedvezményezett közvetlenül kifizesse ezeket az alvállalkozókat. Amennyiben az egyik eljárás megtörténik, a másik okafogyottá válik. Tehát ez egy olyan lehetőség, amely azt gondoljuk, az alvállalkozói rendszer kifizetését garantálja, és a körbetartozási rendszernek szab gátat. A képviselő úr által elmondottakban, illetve több felszólalásban is szóba került ez a 25 millió forintos probléma, ami az új közbeszerzési törvényben a gépbeszerzések esetén felmerül, illetve egyfajta beszerzési modellt tesz kötelezővé. Gúr képviselő úr a beszéde végén említette azt az európai uniós vitát, amely a túlárazásból fakad. A két ügy nagyon szorosan összefügg egymással. Európai uniós irányelve t ültet át a kormány, amikor arról dönt, hogy ezeknél az alacsonyabb értékű beszerzéseknél is - persze ez egy relatív fogalom, hogy mi számít alacsonyabb értékű beszerzésnek - kötelezővé teszi egyfajta eljárásrendnek az alkalmazását. Azonban ez jelentősen különbözik attól, mint amikor egy teljesen nyílt közbeszerzést kell kiírni. Itt azt kell igazolnia a kedvezményezett ajánlatkérőnek, hogy nem egy árajánlat alapján választotta ki azt a szállítót, akit kiválasztott a részben támogatás, részben pedig saját f orrás felhasználásával, hanem valóban lehetőséget biztosított arra, hogy a piaci szereplők megmérettessenek. Ennek egy viszonylag egyszerű formája van. A hatóság honlapjára feltölti, hogy milyen ügyben kér ajánlatot. Aki ott jelentkezik, attól az ajánlatot neki kötelezően figyelembe kell vennie, és a másik ügy esetében, illetve további potenciális beszállítóktól is kérhet be ilyen típusú ajánlatokat. Apáti képviselő úr szóba hozta az akkreditált közbeszerzési tanácsadók kérdését, illetve ennek a szabálynak a vélelmezett felpuhítását, illetve azt, hogy ügyvédek is bekapcsolódhatnak ebbe a munkába. Az ügyvédek esetében csak a jogorvoslati eljárásban van erre lehetőség, a közbeszerzési tanácsadó alkalmazását viszont a közbeszerzési törvény nagyon sok esetben kö telezővé teszi. Tehát nincs meg szerintünk ez a probléma. De amennyiben ezt ön mégis így látja, a szakmai vita során lesz lehetőség erre vonatkozóan módosító indítványokat benyújtani. Az, hogy van egy olyan iránya az új közbeszerzési törvénynek, amely való ban kisebb mozgásteret ad különböző tanácsadóknak, ez valóban igaz. Azonban a közbeszerzési törvény átalakítása az EUs pályázati rendszer átalakításával szorosan összefüggően pont azt a célt szolgálta, hogy azoknak az úgynevezett könnyű vagy soft költsége knek a körét jelentősen lehessen csökkenteni, amelyek az előző pályázati rendszert jellemezték. Azt gondolom, abban talán parlamenti konszenzus van, és kevés ilyen ügy van ma Magyarországon, hogy az előző pályázati rendszer, amely 2007 és ’13 között működö tt Magyarországon, túlzottan sok közvetítői igénybevételt tett szükségessé. Nagyon sok olyan esettel találkoztunk, ahol a pályázaton elnyert 100 forint felhasználásából 4060 forintot nem a pályázat konkrét beruházásának céljára, hanem az ezt körülvevő adm inisztrációra, egyéb szabályozásra költöttek. Amennyiben az új közbeszerzési törvény valóban egyszerűbb annál, mint amilyen a korábbi rendszer volt, akkor valóban kisebb külső szakértelmet kell igénybe venni az ajánlatkérő kedvezményezetteknek. A 25 millió forintos beszerzésre részben válaszoltam. Érdemes megfontolni a mezőgazdasági kis családi vállalkozások esetében ezt a kérdést. Itt egy EUs irányelv betartásáról van szó, de azt gondolom, hogy amennyiben meg lehet találni azt az egyensúlyi pontot, ahol a z ajánlatok egymással való versenyeztethetősége szerepeltethető és a legkisebb adminisztratív teher rakható a családi vállalkozások nyakába, abban partnerséget lehet és kell is mutatni.
