Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 5. csütörtök (114. szám) - A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2001. évi CLXXXIX. törvénynek a közös önkormányzati hivatalokkal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2208 az összefoglalójában azt mondja, hogy hát, de hol tartozik ez ide. Nagyon idetartozik! Nagyon! - mondom önnek. Például a kistelepüléseken sajnos, de jellemző az, hogy sérült emberek, f ogyatékos emberek ápolását végzik nagyon sokan, akik 2010 óta az önök ígéretei alapján arra várnak, hogy majd ezek a foglalkoztatási formák jogviszonnyal, munkaviszonnyal párosulóak lesznek, meg minimálbéren fizetettek lesznek. Ezt csak azért hoztam ide, m ert ezek az emberek most még az önök jóvoltából a lakhatási hozzájárulási támogatásokat is elveszítik, mert önök mindent, amit csak lehet, áthárítanak az önkormányzatokra, és közben a forrásfedezet biztosítását nem teszik meg. Nem adnak! Nem! Nem adnak, ha nem elvesznek, vagy ha adnak, akkor kényükkedvük szerint úgy kívánnak adni, hogy eleve olyan helyzetbe hozzák az önkormányzatokat, hogy rossz vagy jó értelemben, de inkább rossz értelemben próbálják meg önöket kiszolgálni, és hajbókolni önök előtt. Nem ez t az utat kellene járni. Nem! Az önkormányzatokat egyrészt ösztönözni kellene, ha vannak olyan folyamatok, amelyek szükségszerűek és pozitívak lehetnek, és segíteni kellene. Önök az ösztönzést nem ismerik, önök a parancsuralmi rendszerben hisznek csak. A m ásikat, a segítséget sem az önkormányzatok felé ismerik, hanem a haverok meg a pereputty irányába. A kistelepülések sokaságán, ezres nagyságrendű sokaságán lévő polgármestereket is kiszolgáltatottá tették. Emlékeznek rá, a polgármesterek javadalmazásával k apcsolatosan milyen intézkedéseket szültek. Az ellenzéki oldalról nincs olyan frakció, amely ne kezdeményezte volna ennek a megváltoztatását. Önök akkor is megpróbálták politikai síkra terelve ezt a kérdést összefüggésbe hozni a közfoglalkoztatások számána k, arányának, közvetítésének, sok minden egyéb másnak a kérdéskörével. Tehát önök nem azt ismerik el, hogy vannak ma még olyan közszolgálatot, szerepet vállaló emberek, akik jó szándékból, tisztességből, lelkiismeretességből és sok minden egyéb másból fak adóan az adott kis közösségük érdekében szerepet vállalnak - nem, nem akarják elismerni , önök őket is a saját maguk politikai pórázán akarják rángatni. Ez is szégyenletes! Tudja, nem ezt kellene csinálni, még egyszer mondom, hanem segíteni meg ösztönözni kellene mind magukat a polgármestereket, mind a kistelepüléseket annak érdekében, hogy élhetőbb vidék legyen Magyarországon. Hozzá kell tennem azt is, hogy a települési önkormányzatokat érintő finanszírozási hátterekben kellene előremozdulni. Tudja, a fel adatfinanszírozás - biztos ismerős ez a fogalom az ön számára - tekintetében kellene úgy élen járni, hogy az, ami kötelező feladatként megjelenik az önkormányzatok szintjén, finanszírozási háttérrel megáldott legyen, ne pedig az adott kistelepülések vezető inek, polgármestereinek kelljen napról napra azon kínlódni, szenvedni, hogy hogyan és miképpen tudják a kötelező feladataikat ellátni, és hogyan tudják megfinanszírozni mindezeket. Szóval, ha nem akarom túlbeszélni ezt a történetet, akkor azt kell mondjam, hogy az alkotmányos jogsértések sokaságát és sorozatát meg kellene szüntetni az önök részéről a parlamenthez kapcsolódó törvényi jogalkotás rendszerében, másrészt pedig, ha már erre képtelenek, és látható módon képtelenek - mert, mint mondtam, a mai nap a második ilyen alkalommal találkozunk , akkor azokat a módosításokat, amelyeket eszközölnek, legalább vegyék komolyan, azokat a módosításokat ne úgy kezeljék, hogy jó, persze, letudjuk, mert ezt mondta az Alkotmánybíróság, megcsináljuk, lehet majd vélemén yt alkotni, de - mondja az államtitkár - nem számít. Mit számít? Mondhatják a véleményt, úgyse vesszük figyelembe, nem kell azzal foglalkozni. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Majd a jegyzőkönyvből olvassa vissza, hogy mit mondott. Ez a tartalmisága, Kovács Zoltán államtitkár úr. Ez a szégyenletes, hogy még féken sem tudja tartani azon gondolatait, amelyek elfogadhatatlanok és megengedhetetlenek. Féken sem tudja tartani, hanem itt, a Parlament falai között nyíltan és világosan kimondja, hogy nem számít, hogy mit mondanak. Véleményük lehet, de az nem érdekes. Tudja, ugyanezt csinálják a Parlament falai között, hogy ha a parlamenti patkóban ülő ellenzéki pártok bármilyen kérdéskörrel kapcsolatban jobbító szándékú véleményeket sorakoztatnak fel, vagy módosító ind ítványokat tesznek, vagy bármit csinálnak, kényszeredett módon kettenhárman - mint ahogy most is - a FideszKDNP frakciójából meghallgatják, mert hát kettőhárom embernek csak itt
