Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 5. csütörtök (114. szám) - A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2001. évi CLXXXIX. törvénynek a közös önkormányzati hivatalokkal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2209 kell lenni, egyébként meg tudja, mit csinálnak vele. Igen, igen, az egészre - egy nagyot. Na, ez a baj. Ez az a fajta mentalitás, amiből nemhogy a parlament nem kér, nemhogy a parlamenti ellenzéki pártok nem kérnek, nem, nem, szerintem ebből az ország sem kér. Ebből az önteltségből és ebből a fajta, olyan típusú gondolkodásból, h ogy „majd én megmondom, hogy mi lesz ebben az országban”, ebből senki nem kér. Mert ez, tudja, hogy hová vezet? Oda, ami a tegnapi hírek meg sokfajta hírek alapján fogható, hogy a távközlési vagy épp a médiafelületeken majd titkosszolgálati embereket fogna k... - nem megyek bele, csak a példa kedvéért mondom, hogy idevezet. Ezt akarják? Ezt a világot építik? Ez tetszik önöknek? Ez tetszik Orbán Viktornak? Azt gondolom, sokkal inkább abba az irányba kellene menni, hogy az emberek érdekeit szolgálják, hogy a k istelepülések, a kistelepülések polgármestereinek, a kistelepüléseken élő embereknek az érdekeit tartsák szem előtt. Idáig kellene eljutni. Az pedig, amit az államtitkár e tekintetben művelt az előbbi percekben, az én részemről egyértelműen elutasítandó, é s elfogadhatatlannak tartom. Beszélgethet államtitkártársával közben, próbálhat úgy cselekedni, mint aki nem hallja, vagy mint akit nem érdekel az elmondott szó és gondolat, de szeretném jelezni, ez elfogadhatatlan, Kovács Zoltán államtitkár úr. Ez, ez a p ofátlanság, nem az, ha egy képviselő egy adott témát adott esetben kiterjesztetten tárgyal meg a Parlament falai között. Nem! Hanem az, amikor azt, amit az Alkotmánybíróság előír az Országgyűlésnek egy alkotmányos jogsértést követően, azt ön úgy igazolja v issza, hogy persze, itt van, itt van ez a törvénymódosítás, fogadják el, ha nem fogadják el, akkor majd rosszabb helyzetben lesznek az önkormányzatok. Mivel lesznek rosszabb helyzetben? Azzal, hogy ön mondja ki saját maga, hogy elfogadjuk, rendben van, jog ilag rendbe tettük a kérdést, de úgyis mindegy, nem foglalkozunk vele, nem számít, mit mondanak, a véleményüket elmondhatják, de senkit nem érdekel. Szóval, hogy gondolja ez? Nem bohócnak szegődtünk a parlamentbe, az Országgyűlésbe. Nem! Nem azért, hogy ön ök a maguk komolytalan törvényalkotási mechanizmusát gyakorolva az alkotmány- és jogsértéseket itt módosítókkal helyre tetessék a parlament úgymond egészével, miközben azt se veszik komolyan, ami a módosítások kapcsán benne van, hogy a véleményformálások, a véleménymondások kellő alappal bírjanak, azokat mindenképpen számításba vegyék és beépítsék esetleg abba, ami azt követő folyamatokat jellemzi. Azt akarom még egyszer mondani, államtitkár úr, le kéne vonni a konzekvenciákat. Aki úgy gondolkodik, mint ön - és ön beszél pofátlanságról , hogy teljesen mindegy, hogy a politikai pártok, az ellenzéki pártok melyike mit mond adott esetben egy törvénytervezetről, teljesen mindegy, hogy azok, akiknek egy alkotmányos jogsértést követően meg kell adni a véleményezé s lehetőségét, ha azok a vélemények elhangzásra és megfogalmazásra kerülnek, azok hogy fognak érvényesülni, egyáltalán érvényesülni fognake, az nem számít, hát az, azt gondolom, nyugodt lelkülettel beadhatná a lemondását, a miniszterelnök meg elfogadhatná azt a lemondást. Államtitkár úr, nagyon sajnálom, hogy ezeket a szavait kellett meghallgatnom itt, a Parlament falai között. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK : Köszönöm szépen. Sallai R. Benedek képviselő úr, LMP! (14.20) SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Hát, a lá gyabb ének lesz most. Attól félek, ha az államtitkár úrnak mindenki így mondaná el a véleményét, mint Gúr képviselőtársam, akkor azzal még inkább arra ösztönöznénk az államtitkári kart, hogy a vitában ne vegyen részt. Tehát én inkább egy dicséretet mondané k, ha megengedi: örülök neki, hogy részt vett a vitában, és nem élt azzal, mint amivel többször szokott, hogy csak a zárszóban szólal meg. Köszönöm szépen, hogy megosztotta velünk a gondolatait, és lehetőséget teremt arra, hogy legalább reagáljunk.
