Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 26. hétfő (110. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
1754 kis kukorica, akkor meg lehet hizlalni a disznót otthon az ólban. Ha pedig az megvan, akkor le lehet vágni, akkor van mit enni. És ezt a fol yamatot így lehet működtetni, és így lehet összehozni, hogy mi nyereséges és mi veszteséges. A sok kicsit kell megbecsülni. De csak akkor lehet, és hogy ne legyenek besüllyedő tetők, azt pontosan az tudja biztosítani, hogyha a tulajdoni szemléletet hozzá t udjuk tenni. Mert addig, amíg nem az enyém meg senkié, hanem a közös, akkor miénk a gyár és visszük haza, darabokban, csavaronként. Ezt elkerülve, ha tulajdonba van adva, akkor egy egészen más szemlélet alakulhat ki ezekben a közösségekben, az a szemlélet, hogy hogyan tudunk a közösségért minél többet tenni. Én nagyon remélem, hogy ezek a közös feladatok fogják azt elérni, hogy újra remény és jövő legyen ezekben a falvakban. Nagyon rossz hallgatni ilyen téren estéről estére azokat a beszámolókat, hogy egyes településeken milyen szociológiai helyzet alakult ki. Ezt ön is tudja, kedves képviselőtársam, hogy sem segéllyel, sem szociális alapon földet biztosítva ezt a kérdést megoldani nem lehet. Valódi munkával, munkahellyel, tulajdonnal lehet. És milyen előnyt tud nyújtani egy ilyen település az ott élőknek? Hogy azokat a házakat meg lehet venni olcsón; hogy azoknak a házaknak nagy kertje van. Ha azokat a kerteket megművelem, akkor a megélhetésemhez, az önellátásomhoz nagy fokban hozzájárulok, azaz kevesebb pén zből is többre tudom vinni. Végtelen fontos, hogy ne becsüljük le a kicsit, ne becsüljük le azt a kicsit, ami az önellátásunkhoz kell. Nagyon sok ember megélhetését vagy a jövőjét tudnánk már azzal is biztosítani, ha biztos lehetne afelől, hogy minden napr a megvan a betevő. És higgye el nekem, hogy ez a földprogram is, ez az értékesítés is nagyon sok családnak tudott segíteni. Arra kérem önt, hogy a képviselői felelősségénél fogva, annak súlyánál fogva biztassa az embereket arra, hogy menjenek el a licitre, induljanak el ezen a pályázaton. Higgye el, hogy az önrészhez is meg tudják szerezni azokat a pályázati pénzeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy jobb, boldogabb jövőjük legyen. Köszönöm szépen. ELNÖK : A következő napirend utáni felszólalásra jelentke zett Ikotity István jegyző úr: „A tervezett felsőoktatási béremelés kapcsán” címmel. Öné a szó. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hosszú idő után végre történik valami jó is a felsőoktatásban. Az előző évek a megszorításokról, bizonyt alanságokról, a tandíjas képzés kiterjesztésének ötletéről, a röghöz kötés bevezetéséről, a felvételiző és hallgatói létszám drámai zuhanásáról, a vidéki felsőoktatás krízishelyzetéről, szakok és intézmények megszüntetésének szándékáról, kancellárokról, ko nzisztóriumokról szóltak. Hasonlóan komoly problémát jelent, hogy a felsőoktatásban 2008 óta egy fillér béremelés nem történt. Tanársegédek, adjunktusok, docensek, egyetemi tanárok, az intézmények gazdasági vagy adminisztratív munkatársainak bére immáron s okadik éve nem emelkedett. Fizetésük jelentőset veszített az értékéből, pedig már 2008ban sem volt túl magas. A béreket azért sem lehetett emelni, mert a felsőoktatásból még most is körülbelül 50 milliárd költségvetési támogatás hiányzik évente, ha a 2008 körüli állapotokhoz viszonyítjuk, a megszorítások ugyanis már a korábbi szocialista kormányzat alatt elkezdődtek. Nemhogy béremelésre nem jutott pénz, de sokszor még fűtésre sem, nemegyszer kellett elrendelni szénszünetet az intézményekben. A felsőoktaási bérek emelésének elmaradása odavezetett, hogy ma még kevésbé vonzó az egyetemi, főiskolai kutatói, oktatói pálya, mint korábban. Egyszerűen a leszálló ágban lévő felsőoktatási terület nem tudja tovább megtartani a legtehetségesebb fiatalokat, nem tudja át csábítani a vezető vállalatok kreatív szemléletű munkatársait.
