Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 21. szerda (108. szám) - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
1471 pontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet hátha a józan ész mérlegelése alapján érdemben megfontolna k. Néhány kisebb jelentőségű, adminisztrációs terhet csökkentő, összehangolási célú módosítás általunk is támogatható, hiszen ezek segíthetik az adózók életét, ugyanakkor mégiscsak vicces helyzet, hogy tavasszal azzal a felkiáltással fogadták el a költségv etést és vele együtt az adótörvényeket, hogy így minden kiszámítható lesz és stabil. Hát, nagyjából lehet látni, ennyire kiszámítható, hogy máris behoznak egy kisebb csomagot, és például az adózás rendjét, határidejét, módját jelentősen befolyásoló módosít ást tesznek. Vagyis a stabilitásról ennyit, hogyha néhány hónapot tudott ez stabil lenni, és így lehetett felkészülni. A magam részéről - képviselőtársaim korábbi felszólalásaihoz hasonlóan - érdeklődéssel olvastam a megbízható adózó és a kockázatos adózó kategóriájának megjelenítését. Mindössze egy dologra szeretném felhívni a figyelmét államtitkár úrnak, illetve a kormánynak. A megbízható adózó rendszerének bejelentése nyilvánvalóan sokak számára fog könnyítést jelenteni és egyszerűsítheti az életüket, vi szont ezt a kockázatos adózó kategóriát picit aggályosnak tartom. Ugyanis azt jelenti, hogy ha valaki éveken keresztül alkalmazottként él, és mondjuk, csak egyetlen jövedelme van, ami a bérből származik, akkor ő könnyen válik megbízható adózóvá, hiszen az őt foglalkoztató munkaadója elvégzi utána az adminisztratív munkát, és ebből adódóan az ő megbízhatósága ezen alapszik. Ugyanakkor rengeteg kis- és középvállalkozó van, akik felvállalják azt, hogy egykéthárom ember foglalkoztatásával, ezeknek az alkalman kénti cseréjével önmaguk szenvednek azzal, hogy munkát teremtenek egyegy vidéki térségben, nagyon könnyen követhetnek el hibát, hiszen ebben a szektorban a személyi fluktuáció, a termelési tevékenységek, nagyon sokszor pont a kiszámíthatatlan adókörnyezet könnyen taszíthatja őket egyegy hibába. Annak ellenére, hogy társadalmi felelősségvállalás tekintetében ők a társadalom számára nagyon fontos munkát látnak el, hiszen ők azok, akik munkahelyeket teremtenek. Ebből adódóan némileg aggályosnak érzem azt, ho gy pont ilyen közegből könnyen kerülhet valaki a kockázatos adózói kategóriába, annak ellenére, hogy nagyobb társadalmi felelősségvállalás pont ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak a részéről van, hiszen ott nagyobb a hiba lehetősége, ahol nagyobb a fel elősségvállalás. Nagy örömmel látnám, ha ezt a kockázatos adózói kategóriát lehetne valamilyen szinten finomítani, és megkülönböztetni azokat az adózókat, akik nagyon sokszor nem is pusztán csak önhibából, de akaratlanul esnek olyan hibákba, ami miatt a ko ckázatos adózó kategóriájába kerülhetnek. Jó lenne, ha a kormány méltányolná és tiszteletét fejezné ki a munkahelyteremtést végző kis- és középvállalkozásokkal szemben, és a kockázatos adózói kategóriában figyelembe venné az ezzel kapcsolatos feladatokat, nem pedig az következne be, mint amit oly gyakran tapasztalhatunk, hogy pont ilyen kis- és középvállalkozások kerülnek a NAV célkeresztjébe, az elsődleges célcsoportba, és pont ebben a csoportban jelenik meg leginkább a N AVnak az az ellenőrző tevékenysége, amely a legtöbb szankciót ki tudja róni. Nyilvánvalóan éppen ezért ez a kis- és középvállalkozói közeg az, amely ennek a rendszernek egy vesztese lehet, hiszen egy állandó kockázatos adózói kategóriából sokkal több elle nőrzés irányulhat rájuk, és ez sajnos folytathatja azt a vállalkozási elkedvetlenedést, ami a magyar társadalomban tapasztalható. Bizonyára tudják kormánypárti képviselőtársaim is, hogy európai uniós összehasonlításban a legrosszabbak között szerepelünk vá llalkozási kedv tekintetében, és a pályakezdők esetében is a legkisebb arányban vannak olyanok, akik egyéni vállalkozásba, önfoglalkoztatásba vagy esetleg kis- és középvállalkozásba kezdenek. Ezzel párhuzamosan lassan egy éve döntöget folyamatosan újabb és újabb rekordokat a kis- és középvállalkozások megszűnése Magyarországon. Nagyon jó lenne tehát, ha a magyar kezdeményezőkészséget, amely ilyen kisvállalkozások létrehozására irányul, segíteni próbálnánk, nem pedig egy kockázatos adózói kategóriával nehezí teni az életüket. Felmerül az is, ebben a csomagban benne van az, hogy a műemlék épületeknél, ha egy éven belül elkezdik felújítani, az illeték visszajár. Ez kívánatos és hasznos intézkedés lehet szintén önmagában,
