Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 20. kedd (107. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1285 bevételek a központi költségveté st gyarapítják, és nem igazán látjuk azt, hogy ebből hulladékgazdálkodási, pláne megelőzési célok teljesülnének. A technikai részleteket illetően egyébként lehet - ahogy Földi László képviselő úr is elmondta , hogy valóban bürokráciacsökkentő intézkedések et tartalmaz azáltal, hogy átalánydíjat állapít meg a gépjárművek terén, vagy mondjuk, a negyedéves bevallás helyett az éves adóelőleg vagy termékdíjelőleg megfizetése és az utólagos bevallás rendszerére tér át. Lehet, hogy mindezek adótechnikailag és a b ürokráciacsökkentés szempontjából pozitív irányba mennek, de az eredeti eszme, a környezetvédelmi célok teljesülése szempontjából semmilyen változást nem hoznak. Azt gondolom, hogy ehhez teljesen más, sokkal radikálisabb intézkedések kellenének. Ez a törvé ny a jelen formájában erre a célra nem alkalmas. Mi egy olyan világot képzelünk el magunknak, ahol sokkal okosabban, tudatosabban történik a fogyasztói társadalomban a hulladékok kezelése, a hulladékok hasznosítása, illetve áthelyeznénk a hangsúlyt a megel őzésre. Ma számtalan példa van arra, hogy milyen pazarló módon történik a hulladékok kezelése, és nem látom azt, hogy amióta a termékdíjtörvény bevezetésre került, vagy amióta környezetvédelmi termékdíjat kell a hulladékok egy bizonyos körére megfizetni, e z érdemben változott volna, kevesebb reklámanyag, szóróanyag borítaná el a postaládáinkat, vagy kevesebb környezetet veszélyeztető termék kerülne ki az erdők szélére a környezetbe, vagy kerülne a hulladéklerakókra, noha arra már európai uniós szabályozás i s van, hogy újrahasznosítható, pláne veszélyes hulladék kommunális hulladéklerakóra nem kerülhet. Mégsem ez a gyakorlat. Ha az ember elmegy és megnéz egyegy ilyen létesítményt, azt látja, hogy ezt nem lehet teljes egészében kiszűrni. A háztartásokból még mindig nagyon sok veszélyes hulladék kerül ki a kommunális szemétbe és onnan a szeméttelepekre; akár a használt elemekre, a lejárt szavatosságú gyógyszerekre, a használt sütőzsiradékra vagy bármi egyébre gondolunk. Ezek újrahasznosítása vagy a kommunális h ulladékból való kivétele, a háztartásoktól történő begyűjtése még nem megoldott minden településen. Ennek az irányába kellene elmozdulni, mert ezek valós veszélyt jelentenek mind a vízbázisra, mind a saját jóvőbeni életminőségünkre, a jelen és a jövő gener ációk környezeti és egészségi állapotára. A veszélyes hulladékokkal kapcsolatban hétről hétre, hónapról hónapra jönnek elő olyan esetek, hogy veszélyes hulladékot „találnak” vagy fedeznek fel a civil szervezetek vagy a média. Természetesen nem igazi értele mben vett találásról van szó, hiszen a hatóságoknak és a hulladék tulajdonosának tudomása van arról, hogy ezek a veszélyeshulladéklerakatok léteznek. Csakhogy a kormány itt is egyfajta tűzoltó jellegű tevékenységet végez - egyébként nagyon helyesen , ami kor már bekövetkezik a káresemény, vagy tudomást szerzünk róla, akkor nagy civil és ellenzéki nyomásra intézkedik a károk elhárításáról. De a kormánynak alapvetően nem a tűzoltás volna a dolga, hanem a megelőzés, a megelőzés pedig azt jelentené, hogy szánu nk költségvetési forrásokat a kármentesítésre, és ez tervszerűen történik, nem pedig tűzoltó jelleggel, minden évben megvan rá a megfelelő nagyságú forrás a költségvetésben, és folyamatosan számoljuk fel azokat a környezetre veszélyt jelentő lerakatokat, v eszélyeshulladéklerakatokat, amelyek jelen pillanatban időzített bombaként ott ketyegnek az ország minden területén. A környezetvédelemmel, a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban volna bőven feladat, csak megint a technikai szabályozások, az európai uniós joganyagnak való megfelelés irányába mozdulunk el. Adminisztratív szempontból történnek kisebb pozitív változások, amelyek - még egyszer mondom - lehet, hogy a vállalkozók terheit csökkentik, de ha megkérdezünk tíz vállalkozót, biztos vagyok benne, hogy a tízből kilenc egy befizetendő adóként tekint a környezetvédelmi termékdíjra, és nem mint egy környezetvédelmi díjra vagy járulékra, amely őt bármiféleképpen motiválná abban, hogy akár a beszerzése során környezettudatosabban járjon el. Nekem legaláb bis ez a tapasztalatom. Mielőtt képviselővé választottak, évekig végeztem környezetvédelmi megbízotti feladatokat különböző vállalkozásoknál, több tucatnyi vállalkozásnál, és ennek keretében a környezetvédelmi
