Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 16. kedd (87. szám) - A nemzeti akkreditálás rendszerének átalakításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK: - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
61 Nem akarnék Bárándy képviselőtársammal hosszas vitába bonyolódni a tekintetben, hogy az álla m lehete jó gazda vagy nem. Én azt gondolom, hogy… (Dr. Bárándy Gergely: Én azt mondtam, hogy centralizál!) Vagy hogy központosítani lehete vagy nem. Én azt gondolom, nem akarnék túl populáris lenni, de azért dolgozik a magyar közigazgatásban, azt gondol om, jó néhány olyan, ön által is elismert szakember, aki zokon venné, hogyha azt mondanánk neki, hogy csak azért, mert ő a közigazgatás keretén belül végez szakmai munkát, ezért ő egyfajta központosítás miatt rosszabbul dolgozik, mint egy kiszervezett tevé kenységben. Én tehát azt gondolom, hogy abban a vitában, hogy lehete az államon belül központosított módon jól feladatot ellátni, én egy másik állásponton vagyok. Én, megmondom őszintén, itt inkább, elnézést, a jobbikos képviselőtársak álláspontján csodál kozom, és most tényleg engedtessék meg, hogy nem személyeskedően nyilatkozzam, bár Szilágyi képviselőtársam az irányú megjegyzéseit, hogy itt mi kizárólag valami fideszeseknek akarnánk kedvezni a benyújtott javaslat kapcsán, azért visszautasítom, tehát nem erről van szó; mi egy rossz rendszert szeretnénk jobbá tenni. De visszatérve a jobbikos álláspontja: ha én jól értettem, önök azt mondták, amit én nem éreztem ki ilyen különbségben az elmúlt években közöttünk, hogy az állam lehete jó gazda, tehát lehete jó gazda az állam olyan tekintetben, hogy egy rosszul működő rendszert költségvetési kereteken belül működő valamifajta szervezet lásson el. Én azt gondolom, hogy pont az elmúlt 1015 év bizonyította be, hogy igenis lehet az államnak, sőt kell is az állam nak bizonyos területeken sokkal nagyobb hangsúlyt kapni, és főleg egy ellenőrzés, akkreditáció területén, ahol nagyon komoly felelősségek vannak, ott igenis szükséges lehet az államnak egy fokozottabb szerepvállalása. Én remélem, hogy ebben egyébként a kon krét ügyön kívül ilyenfajta eltérés nincs az álláspontunkban. Talán az egész vitának a summázatát vagy a legfontosabb kérdését hagytam a végére, ez alapvetően arról szól, hogy mi van a jogutódlás kérdésével, mert a jogutódlás kérdése veti fel azt, hogy egy ébként az esetlegesen kimaradó akkreditációs időszakban mi történik. Egyébként azt jelezném, hogy maga a törvénymódosítás a tekintetben nem rendelkezik, hogy a meglévő akkreditációval lévő szervezeteknek nem szűnik meg az akkreditált státusa attól, hogy a NAT megszűnik, itt értelemszerűen az a kérdés, hogy az ő lejáró akkreditációjukat hol tudják a későbbiekben megújítani. Ez elég sokrétű, különböző szervezetek különböző hosszúságú akkreditációval rendelkeznek. Itt valószínűleg - és ebben talán lehet igaza a képviselő uraknak - kell majd módosító indítványt benyújtani, ezt én nem fogom tudni megtenni, lévén én előterjesztő vagyok, és alapvetően a NATnak a jogutódlása kérdését kell pontosítani a javaslatban. Itt pontosan azért van egy jó féléves átmeneti idő szak, hiszen a kormányzatnak fel kell állítania, ki kell jelölnie azt a szervezetet, amely ennek az akkreditációját el fogja végezni. Most én azt gondolom, hogy pont kvázi az előrelátás az, ami azt mondta, hogy inkább most hozzuk be ezt a törvényt, még ha van fél évünk is arra, hogy kialakítsa a kormányzat ezt az intézményt, hogy a szereplők fel tudjanak készülni. Egyébként itt elhangzott a két év. Itt egyetlenegy gyakorlatilag gyenge pontja van ennek az egész rendszernek, és ez okozott elég hosszú fejtörés t, az, hogy magát a nemzeti akkreditálás intézményét az Európai Akkreditációs Központ határozza meg vagy nem. Itt ez a kétéves időszak egy fenyegetettség, de ez nem kötelezettség. Én azt gondolom, a magyar állam egyébként felkészült arra, hogy egy olyan sz ervezetet nevezzen meg, amely akár egy hónap alatt is teljesíti azokat a feladatokat meg azokat a képességeket, amelyek kellenek ahhoz, hogy az európai akkreditációt megszerezze, de jelzem, hogy az Európai Akkreditációs Központnak, ha csak három betűt módo sítottunk volna a jelenlegi NATtörvényen, akkor is joga lenne felfüggeszteni a magyar Nemzeti Akkreditáló Testületnek a jogosítványait. Tehát ha teljesen új törvényt írunk, ha három sort írunk át az akkreditációs törvényben, akkor is megvan az a joga az e urópai központnak, hogy a NAT engedélyezési eljárását felfüggessze. Amire nekünk fel kell készülnünk, illetve mivel költségvetési szervként fog működni, itt a legfőbb tárgyalás az európai központtal kell hogy történjen, hogy akár a
