Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 29. hétfő (91. szám) - Megemlékezés a kuláküldözések idején tönkretett magyar gazdákról - Napirenden kívüli felszólalók:
589 Megemlékezés a kuláküldözések idején tönkretett magyar gazdákról Tisztelt Ország gyűlés! Az Országgyűlés 2012ben a kuláküldözés idején tönkretett gazdák emléknapjává nyilvánította június 29ét, PéterPál napját, amely régi hagyomány szerint egyben a betakarítás kezdete és a parasztság ünnepe. Határozatában a parlament elítélte a kommu nista diktatúra idején a magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és megkülönböztetést. A méltóságukban és emberségükben tönkretett gazdák és leszármazottaik iránti jelképes gesztus mellett az emléknap fontos célja, hogy a soron k övetkező nemzedékek is megismerjék, kik voltak pontosan, s milyen megpróbáltatásokon mentek át a kuláknak bélyegzett gazdák. Nem merülhetnek feledésbe a bűntelenül megalázott, nincstelenné tett emberek szenvedései. A kuláküldözés olyan félelemmel itatta át az érintettek lelkét, hogy sokan a saját családjuknak, gyermekeiknek sem merték elmondani történetüket, és máig nem mernek róla beszélni. A fiatalok ugyanakkor tudni akarják, mi történt a nagyszüleikkel, dédszüleikkel. Vannak az egykor tönkretett gazdák k özött olyanok is, akik számára már ez az egyetlen elégtétel, hogy megemlékezünk a megpróbáltatásaikról. A kuláküldözés az 1948as kommunista hatalomátvétellel vette kezdetét, amikor a sztálinista Rákosirezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársa dalom ellen, minden eszközzel arra törekedtek, hogy lerombolják a hagyományos paraszti életformát. A támadások kereszttüzébe - a szovjet mintának megfelelően - a kuláknak bélyegzett, módosabb parasztok kerültek, akik nagyobb területeken és az átlagosnál er edményesebben gazdálkodtak; de mondvacsinált ürüggyel bárkiből kulák lehetett az 1950es évek elején, ha nemkívánatossá vált a kommunisták számára vagy meg akarták szerezni vagyonát. A kulákot a dolgozó nép ellenségének, a kapitalista rendszer utolsó marad ványának kiáltották ki, és megindult módszeres üldöztetésük. Az ellenük folytatott útszéli propagandahadjárat végső céljaként felszámolásukat tűzték ki. Az erre irányuló hatósági intézkedések brutálisak és embertelenek voltak. Bármit megtehettek velük: ké nyszermunkatáborokba küldhették, pénzbírsággal sújthatták őket, lesöpörhették padlásukat, és a legkülönfélébb megaláztatásokat követhették el ellenük. Több mint 400 ezer gazdát ítéltek el ebben az időszakban a bíróságok. A beszolgáltatás, az irreálisan meg szabott teher pedig közben anyagilag lehetetlenné tette a középparaszti réteget. A gazdák tömegével menekültek földjeikről, volt, akit otthonában vertek agyon, mások a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások következtében veszítették életüket. A kulák szitokszónak számított, miközben ezek az emberek településük meghatározó személyiségei voltak, akik értették szakmájukat, és jó gazdaként példaértékű gazdaságot építettek fel. A kuláküldözés a magyar történelem egyik legalattomosabb gaztette. Elkövetői ár tatlan embereket démonizáltak hamis, hazug módon, a magyar társadalom alapját roppantották meg. Becsületes, tisztességesen dolgozó embereket és ezzel családokat, generációkat tettek tönkre, ejtettek rajtuk gyógyíthatatlan sebeket. A kor állapotát leghűbben a költő, Székely János Semmi soha című verse tárja elénk: „Emlékszem szólamokra / és kulákperekre. / Táborokra, felbontott levelekre, / és lehallgatott telefonokra. / Népre, melyet a félelem / rábírt, hogy gyilkosát imádja. / Emlékszem életemre, és / eml ékszem rabruhás apámra.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) Napirenden kívüli felszólalók:
