Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 16. kedd (87. szám) - A nemzeti akkreditálás rendszerének átalakításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
48 nem is nevezi meg, hogy milyen formában kívánják létrehozni ezt a szervezetet és h ogyan fog működni. Álláspontom szerint a testület eljárásrendjében foglalt szereplők törvényben biztosított jogosítványai nem strukturális, hanem inkább eljárási problémák, ha pedig eljárási problémákról beszélünk, akkor indokolatlan a struktúra egészét me gszüntetni. Ha valóban az a probléma, hogy az ügyvezetőnek túlságosan erős jogosítványai vannak, akkor miért nem azokat szabályozzuk újra? Miért állítunk a jelenlegi szervezet helyébe egy teljesen újat? A javaslat nem tartalmaz semmiféle garanciát, de még csak iránymutatást sem arra vonatkozóan, hogy az a még meg nem nevezett költségvetési szerv, amelyik a jövőben el fogja látni a feladatokat, milyen eljárásrend szerint fogja végezni munkáját, a vezetőinek milyen jogosítványai lesznek. Jelenleg tehát megszü ntetni szándékozunk egy intézményt, ami a gazdaság szempontjából igen fontos szerepet tölt be, és helyébe tervezünk állítani valamit, amiről még semmi érdemit nem lehet tudni. Fontos az előterjesztésnek az a rendelkezése, miszerint a feladat 2016. január 1jét követő átvételkor az állam a jelenlegi foglalkoztatotti állományt nem köteles átvenni. Egy szervezet munkájának eredményét az abban dolgozók felkészültsége, hozzáértése és hatékonysága határozza meg. Ha tehát szétdúljuk a meglévő intézményt, ha a szem élyi állományát szélnek eresztjük, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a feladatellátás jelentős időre leáll majd. A beterjesztett javaslat álláspontom szerint a jelenlegi formájában előkészítetlen, átgondolatlan és elfogadhatatlan. Az indoklás érvrendszer ében felmerül továbbá, hogy az igazgatási szolgáltatási díjak túlságosan magasak. Az eljárási cselekményekért fizetendő díjakat, valamint azok mértékét egy miniszteri rendelet határozza meg. A díjakra vonatkozóan a NAT tanácsnak javaslattételi kötelezettsé ge van, aminek nem tett eleget. Ha ez valóban így van, akkor mit tett a felügyeletet ellátó miniszter, akinek egyébként évente ellenőrzési kötelezettsége van annak érdekében, hogy a működés jogszerűsége helyreálljon? Ha az éves eljárások során valóban tárt ak fel szabálytalanságokat, akkor vajon a NAT végrehajtottae a jogszerű működés helyreállítása érdekében szükséges intézkedési javaslatokat? Ha valóban volt ilyen, és a NAT nem szüntette meg jogsértő gyakorlatát, akkor vajon a felügyeletet ellátó miniszte r fordulte a bírósághoz, ami egyébként joga és egyben kötelessége is a NATról szóló törvény 25/B. §a alapján. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy ismételt iskolapéldája a Fidesz hozzá nem értő, arrogáns irányítási gyakorlatá nak. Törvényi eszközzel kíván rendezni egy olyan kérdést, amit miniszteri szinten, rendelettel kellene megoldani. Az Országgyűlés elé hoz egy olyan problémát, amit a végrehajtás napi gyakorlatában kellene kezelni. Ismételten azt látjuk, hogy egy meglévő in tézmény, működjön az bárhogyan is, bekebelezése a válasz arra, hogy a napi operatív működés során esetleg problémák adódtak. Történik mindez úgy, hogy a problémákról, azok létéről vagy nem létéről, illetve mibenlétéről egyetlen szó sem esik a javaslat indo klásában. Annyi bizonyos az indoklás alapján, hogy a jelenlegi NAT ügyvezetőjének személye olyan mértékben sérti a kormányzó pártok érdekeit, hogy hajlandóak akár a teljes intézményt lerombolni annak érdekében, hogy ezt a személyt eltávolítsák. A rombolást pedig a tisztelt Ház által kívánják szentesíttetni úgy, hogy a feladatellátás jövője teljességgel bizonytalan. Tisztességes képviselő ehhez nem asszisztálhat. Felelős honatya nem támogathat egy olyan javaslatot, ami bizonytalanságot és átláthatatlanságot eredményez egy olyan kulcsfontosságú területen, mint a nemzeti akkreditáció rendszere. És jó lenne megtudni végre, hogy valóban mi az indok, mi az ok, mi történt. Tehát mi lehetett az a nagy bűn, ami miatt ezt a szervezetet önök szét kívánják verni? Vajon melyik fideszes barátnak, csókosnak, hűbéresnek nem tetszett a NAT működése? Ki nem lehetett tagja esetleg a Nemzeti Akkreditáló Testületnek? Ki lehetett az, akinek az érdekeit sértette ennek a szervezetnek a működése? Hiszen ha ezt vé grehajtjuk, akkor ismét egy fideszes centralizáció újabb példájával állunk szemben. És ahogy képviselőtársam elmondta, azt sugallják mindig önök, és azt kívánják üzenni az ilyen törvényekkel, hogy aki ellentmond valamiben,
