Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 2. hétfő (50. szám) - Ikotity István (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mit szeretne az Emberi Erőforrások Minisztériuma?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
665 ilyen térségek települési iskolájában tanuló, többségében hátrányos helyzetű r oma diákok is hozzájuthassanak a minőségi oktatáshoz, ilyen helyzetben is javulhassanak az esélyeik. Ezért itt a parlament nyilvánossága előtt kérdezzük - mert már kétszer feltettük írásban a kérdést, és nem kaptunk rá választ , hogy milyen új elemekkel f og bővülni a jelenlegi oktatáspolitika, amelyek a szegregált körülmények között tanuló hátrányos helyzetű diákok esélyeit javítják. Kérem, a kérdésre válaszoljon! Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Az azonnali kérdésr e Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Megadom a szót, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ö nnek ugye az volt a kérdése, hogy mit akar az EMMI. Hát, ebben a kérdésben, ha speciel ezt kérdezi, mi azt szeretnénk, hogy minden gyerek, egy hátrányos helyzetű családból érkező gyerek és egy nem hátrányos helyzetű családból érkező gyerek ugyanolyan tanul ásban részesülhessen. Azért vezettük be például a három évtől kötelező óvodáztatást, azért tesszük ezt kötelezővé, és akár a családi pótlék részbeni folyósításának megvonásával is ösztönöznénk azokat a családokat, akik nem figyelnek oda a gyermek óvodáztat ására, hogy azt a hátrányt, amit egy gyermek, mondjuk, elszenved azért, mert nehezebb körülmények között nőtt föl, valamelyest az óvodában tudják behozni, és ott kerüljön már közelebb azokhoz a gyerekekhez, akiket gondoskodva, figyelmesen, jobb helyzetben lévő családokból küldenek az iskolákba. Tehát már hároméves kortól szeretnénk őket segíteni. És nyilván mi nem abban gondolkozunk, hogy hol vannak roma vagy nem roma, vagy őszintébben fogalmazva, hol vannak cigány vagy nem cigány származású gyerekek az isk olában, hanem hol vannak hátrányos helyzetűek és hol van kevesebb hátrányos helyzetű gyermek. És ahol erre szükség van területi adottságok miatt is vagy más determináció miatt, ott nyilvánvalóan fokozott figyelmet kell fordítani ezekre az iskolákra. Hogy p ontosan mi a pedagógiai tartalomban a különbség, az nyilván a következő hónapok konzultációi során fog kiderülni, de nagyon sok intézkedést már korábban is hoztunk, pontosan az ő segítésükre. Ön is tudja, hogy a „Biztos kezdet” gyerekházakban a nagyon fiat al gyerekek, tehát a még szinte csecsemőkorúak számára, mégiscsak 11 ezer gyermek és szülője számára tudtunk segítséget nyújtani 114 „Biztos kezdet” gyerekházban 03 éves korig. A Gyermekesélyprogramban 42 226 gyermeknek sikerült - a kistérségekben élő gy erekek 40 százalékának elérésével - segítséget nyújtanunk. 169 tanodában 3100 hátrányos helyzetű tanulónak tudunk segíteni. Az Útravalóösztöndíjjal, az „Út a középiskolába”, az „Út az érettségihez”, az „Út a szakmához”, az „Út a felsőoktatásba” ösztöndíjj al (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) 14 ezer diáknak tudtunk segíteni. Ezek azok az intézkedések, amelyek minden hátrányos helyzetű gyereknek tudnak segíteni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, államtitkár úr. Tis ztelt Országgyűlés! Viszonválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. (Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.) IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Tisztelt Államtitkár Úr! Éppen ez a probléma az írásbeli kérdéseknél is: nem a kérdésre vá laszolnak.
