Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - A magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK: - WITZMANN MIHÁLY (Fidesz):
5282 Az biztos, visszautalva a múltra és 2010re, hogy azért a szocialista kormányok időszakát valóban a kíméletlen megszorítások, a sorozatos intézménybezárások, a sikertelen kórházprivatizációk, a tömeges elbocsátások, a f elgyorsuló orvoselvándorlás és az ágazat teljes eladósodása jellemezte. Ezzel szemben 2010 óta valóban jelentős előrelépések történtek. Elhangzott itt korábban már, hogy a 2010 előtti években 400 milliárd forintot vontak ki az Egészségbiztosítási Alapból, 250 milliárd forintot a magyar betegellátás rendszeréből. Az orvoselvándorlás, amire most olyan hivatkoznak az ellenzék padsoraiban ülő képviselőtársaim, pontosan 2010 előtt indult el. Ettől még egyébként a probléma megvan, de azt gondolom, kézzelfogható a tendenciában a csökkenés. Erre történtek már intézkedések. Több mint 6 ezer egészségügyi dolgozó veszítette el 2010 előtt az állását. Tehát amikor az egészségügyi munkahelyek megőrzéséről beszélünk, akkor a kritikákat megfogalmazó, korábban kormányon lévő képviselőtársaimnak jó lenne egy kicsit a 2010 előtti időkre is visszagondolnia. A sikertelen kórházprivatizációkra, a HospInvestre és társaira is mindannyian emlékszünk, hogy milyen sikerrel zajlottak. Intézménybezárások, ugye, a legnagyobb vihart kavar ta legutoljára az OPNI bezárása. Szintén nem a jelenlegi kormány idejében történt ez. A vizitdíj, napidíj bevezetése, amit aztán hatalmas nagy felhatalmazással, ha jól emlékszem, több mint 80 százalékos társadalmi elutasítással a magyarok egyértelműen azt mondták, hogy ilyenre nem tartanak igényt. A megszorítások révén a közszférában dolgozók összességében, mivel a fizetésük reálértéke folyamatosan csökkent, nem voltak bérfejlesztések, körülbelül egyhavi bért veszítettek el ezekben az időkben. A teljesítmén yvolumenkorlát bevezetésével tulajdonképpen meg kellett ismerkednünk azzal a fogalommal, hogy várólista. Azért a várólista fogalmáról olyan régóta nem beszélhetünk, pusztán néhány év termése ez, és ez sem ehhez a kormányhoz köthető. Aztán emlékszünk még a széfek beszerezésére is, amikor az egészségügy legkardinálisabb problémájaként az akkori egészségügyi miniszter első és legfontosabb intézkedése a számkombinációs széfek beszerzése volt minden ágy mellé. Mintha a 7080 éves idős nyugdíjasoknak az lett vol na a legnagyobb gondjuk, hogy a 24 karátos aranyláncaikat hová rejtsék el, amikor egyébként egészségügyi ellátásra szorulnak. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, nagyon sokan kritizálhatják az egészségügy jelenlegi helyzetét, az elmúlt öt évet 2010 és 2015 között, de leginkább a szocialistáknak nincs ezt jogalapjuk megtenni, hiszen nekik is megvolt a lehetőségük annak idején, hogy tegyenek valamit az egészségügy előremenetele érdekében. Azt szeretném itt az országos politikai panelek pufogtatása helyett elmondani, hogy az én választókörzetemben, a somogyi 4. választókörzetben mi hogy éltük meg, vagy én hogy éltem meg vagy Somogy megyében hogy éltük meg az egészségügy fejlesztését, az egészségügyi ellátórendszer fejlődését az elmúlt években. Hisze n szerencsére, még egyszer mondom, a meglévő problémák ellenére nagyon sok pozitívumról tudunk beszámolni. Kezdhetném a kórházfejlesztésekkel, hiszen 17 milliárd forintból újult meg a Kaposi Mór megyei kórház, amely nemcsak a kaposváriak számára, hanem egé sz Somogy megye, sőt a régió számára egyfajta megfelelő egészségügyi biztonságérzetet nyújt. Azért is kedves számomra ez a projekt, mert annak idején még megyei közgyűlési alelnökként… (Dr. Szakács László: Mi megcsináltuk, ti átadtátok.) Nem, nem átadtuk; mi kezdtük el 2010ben, kedves Szakács képviselőtársam. Mi kezdtük el, megyei önkormányzati működtetésben és tulajdonban lévő intézményként, 2010ben mi indítottuk útjára azt a projektet. Bármennyire is fáj, ez így volt. Ehhez a szocialistáknak semmi közük nem volt. Bár lett volna, mert akkor hamarabb megtörtént volna! De mondhatnám a nagyatádi kórházfejlesztést, ami folyamatban van 2 milliárd forintért, vagy a szívemhez nagyon közel álló siófoki kórházfejlesztést, amit 3 milliárd forintért valósíthatunk me g. Tulajdonképpen a 2012ben elindult fejlesztés révén egyszerűbbé és gyorsabbá válhat a kivizsgálás és az ellátás is, és kialakításra kerül közel 1200 négyzetméteren egy új központi műtő, egy sterilizáló,
