Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - A magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
5279 Budapesten több kórházban a lehetséges ágyszámkapacitást nem tudják kihasználni az intenzív osztályok - például egy teljesen felszerelt osztályon 12 helyett 6 ágyon megy a gyógyítás , mert jelen pillanatban nincs elegendő szakképzett nővér. Gondolom, nem gondolják azt, hogy ha Czomba államtitkár úr itt lenne, azt mondaná, hogy ezt később majd szakképzett közmunkásokkal el lehet látni, vagy lesz rá alternatív megoldás, ha ezt most nem kezeljük. Szegeden két gyermekgyógyászati háziorvosi körzetet szüntettek meg a közelmúltban, mert nem sikerült orvost találni a két körzetbe. KeletMagyarországon számos háziorvosi körzet tartósan betöltetlen. Ahol pedig nem betöltetlen - erről beszéltünk nemrég, hiszen egy megyébe, Szolnok megyébe tartozunk , ott is már csak morgós öreg bácsik vannak, akik nyugdíjas korúak, és szívesen mennének el, hogy a megérdemelt pihenésüket töltsék, de esélyük sincs arra, hogy kikerüljenek innen, mert senki nem jele ntkezik. Önkormányzati képviselőként szembesültem azzal, amikor újra meg újra hirdettük folyamatosan a praxist, de senki nem akart Túrkevére jönni, hogy háziorvosi praxist vegyen át. És mi jön ehhez? Ápolónők 1500 euró körüli fizetésért mennek el Németorsz ágba takarítani, hogy megmeneküljenek ebből a rendszerből. Ezek teljesen gyakorlati példák. Budapesten nem egykét olyan kórházi osztály van, ahol csak egykét szakorvos van, és több helyen még szakorvosjelölt sincs, hogy normálisan el tudják végezni az el látást. S arra is rengeteg példát láttunk a közelmúltban, hogy ha egy szakrendelésen nyugdíjba megy az orvos, akkor az sokszor meg is szűnik, mert nincs helyette más. Vajon ki más tehet annak érdekében, hogy ne legyen szakemberelvándorlás és szakemberhián y, ha nem a kormány? Ki más tudja kormányzati intézkedésekkel, forrásokkal, motivációs tényezőkkel ezt megváltoztatni? Ez nem lehet csak külső tényező, ez nem lehet olyan, amit megfelelő financiális és motivációs rendszerekkel ne lehetne elősegíteni. Ez az , amit keresünk. A fentiekből az következik, hogy néhány diagnosztikai lépésre, illetve terápiás beavatkozásra elfogadhatatlanul hosszú időt kell várni. Ebben a szakemberhiány mellett nyilvánvalóan a diagnosztikára szánt alacsony források is szerepet játsz anak, és mindig vissza kell térnünk az előttünk lévő költségvetési tervezetre, ahol a legtöbb ellenzéki párt szeretné, hogy sokkal több forrás legyen az önök által képviselt egészségügyre. Megint egy konkrét példát hozok. Felmerül egy vastagbéldaganat gyan úja, a tükrözésre a várakozási idő minimum kéthárom hónap, de vannak helyek, ahol ez a fél évet is eléri, és hiába deklarálják azt, hogy 14 napon belül kell elvégezni a vizsgálatot, ha nincs, aki megcsinálja. A hosszú várakozási idő oka most már egyértelm űen a szakemberhiány, a diagnosztikai laborok a kapacitásukat teljesen kihasználják. A vastagbéltükrözést egyébként túlnyomó részben a daganatgyanú miatt végzik, tehát nincs olyan dolog, ami a sürgőssége kapcsán megelőzze ezt, ezért el kellene látni. Az MRvizsgálatokra a várakozási idő jelenleg négyhat hónap a legtöbb helyen akkor is, ha súlyos következménye lehet a vizsgálat több hónapos késedelmének. De ugyanígy drámai a helyzet a laborvizsgálatok körül is. Számos labor nem végez szükséges, indokolt hor monvizsgálatokat, mert drágák, és hacsak lehet, megpróbálják elérni, hogy menjen a beteg máshová, más helyen pedig azért nem fogadják, mert területileg esetleg nem oda tartozik. És ez így is fog maradni, ameddig a beteg ki nem fizeti a saját vizsgálatát, a mi megint egy olyan irányba viszi el az egészségügyet, amit elvileg egyikünk sem szeretne. A harmadik komoly probléma, ami folyamatosan visszatér, az alulfinanszírozottság kérdése, ami miatt a kórházi osztályok dologi kiadásaira is a szükségesnél jóval kev esebb jut. Sérülnek a higiénés előírások, mert pénzügyi okok miatt steril kesztyű helyett csak nem sterilt tudnak használni, nincs kézfertőtlenítő, nincs elég ágynemű. Tipikus példa - s ehhez nem is kell az egészségügyben dolgozni, mindenki megtapasztalja, aki kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátással , hogy a legtöbb esetben az illempapír is hiányzik, és mindenkinek magának kell vinni, mint ahogy szappan sincs. Ezeket a betegeknek maguknak kell beszerezni. De az is teljesen gyakorlati példa, hogy a nyo mtatóban nincs papír vagy festék. Aki betegként bemegy egyegy ilyen létesítménybe, naponta szembesül ezekkel a problémákkal.
