Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. SEMJÉN ZSOLT miniszterelnök-helyettes:
5170 magánemberként segíteni, de nem azzal, hogy befogadjuk az otthonunkba, még csak azzal sem, hogy szabadon, köztéri táborozást engedélyezü nk, hanem azzal, hogy fedelet adunk a fejük fölé, élelmet és ruhát biztosítunk számára, és megpróbáljuk kivezetni őket ebből az állapotból. Valami hasonló a helyzet a bevándorlókkal is. Nem feltétlenül a saját lakosainkat fenyegető bevándorlást kell támoga tni, hanem a határon túl kell megadni nekik a segítséget, legyen ez például katonai segítség bizonyos országokban, legyen politikai segítség, vagy legyen karitatív. Én tudom nagyon jól, hogy nem könnyű ezt a kettős felelősséget összehangolni, de a helyzet sem könnyű, amit meg kell oldanunk. Nem veszélyeztethetjük a saját honfitársainkat, nem veszélyeztethetjük a hagyományos európai kultúrát, viszont valamilyen módon segítenünk kell azokon, akik politikai vagy vallási üldözöttek. Úgy gondolom, hogy a problém a kezelésében az első lépéseket megtettük, de nem szabad szélsőséges, csupán egyetlen felelősséget érvényesítő megoldást keresnünk. Bízom abban, hogy a magyar parlament is, a kormányzat is meg fogja találni ezt a megoldást. Köszönöm figyelmüket. (Taps a ko rmánypárti padsorokban.) ELNÖK : A kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes kíván válaszolni. Öné a szó. DR. SEMJÉN ZSOLT miniszterelnökhelyettes : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Előszö r is fontos, hogy leszögezzük azt, hogy mi az, amiben nem lehet vita. Nyilvánvalóan nem lehet vita abban az emberiesség jegyében, hogy Magyarországnak, úgy, mint a civilizált országoknak, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ezek az emberek a szülőföldjükön emb eri életet élhessenek. Ezért is van, hogy költségvetési pénzből, a magyar adófizetők pénzéből szerepet vállaltunk Afganisztánban, Irakban, egyházi, civil, karitatív szervezeteken keresztül Szíriában is, az egész Keleten. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a val óban politikai menekülteket, akik politikai, vallási vagy etnikai okok miatt az életükért menekülnek, őket a civilizált országoknak be kell fogadni, és látnunk kell azokat az emberi tragédiákat, amiket részint ezeknek az országoknak a saját rendszere okozo tt, részint nagyhatalmi játszmák és tévedések következményei és embercsempész gazemberek vámszedése, tehát karitatív alapon ezeknek az embereknek segíteni kell. Ugyanakkor a helyzet súlyosságából kifolyólag, a magyar nemzet s a történelem színe előtti fele lősségtől vezérelve túl kell lépni a píszí kereteken és világossá kell tenni azt, hogy az ezekből az országokból - Afganisztánból, Szíriából, Irakból vagy ÉszakAfrikából - érkező migráns tömegek bizony részben, jelentős részben integrálhatatlanok, elsősor ban azért, mert nemhogy asszimilálódni nem akarnak, de integrálódni sem. Sok esetben az európaitól idegen, sőt ellenséges kulturális, vallási háttérből jönnek, ilyen mentalitással, és ennek a veszélynek nem tehető ki Európa és nem tehető ki Magyarország. É s azt kell mondanom, hogy a terrorista veszély ezekben az esetekben nem előítélet, hanem utóítélet, egyszerűen tapasztalati tény, meg kell nézni a Párizsban és Londonban történteket. És hogy mennyire álságos a balliberális oldal kettős beszéde, a tekintetb en hadd ismertessem meg az Országgyűlést néhány részlettel, néhány - idézőjelben mondom - gyöngyszemmel, amikor 2004ben a szociális demagógiáig elmenő módon kampányolt a balliberális oldal a kettős állampolgársággal szemben, mintegy bevándorlónak tételezv e a külhoni magyarságot, és a következőt mondta például akkor Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök. Azt mondja: „Amikor azonban elmondjuk, hogy 800 ezer magyarigazolvánnyal rendelkező határon túli nemzettársunk valószínűnek tartja, hogy áttelepedik Magy arországra, itt venné igénybe az egészségügyi, szociális szolgáltatásokat, itt tartana igényt nyugdíjra, akkor nem riogatunk, hanem tájékoztatunk, és nem alaptalan dolgokat híresztelünk, hanem tényeket sorolunk.” Majd hozzáteszi, hogy mindez 500 milliárdba kerülhet majd mindannyiunknak. (11.20)
