Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
5147 Amit viszont fontos tudni - és azt gondolom, hogy itt is egyetértünk , ha megnézzük a felsőoktatás egészének a jövedelmi struktúráját 2010 és ’14 között, és szándékosan nem 2008at hozom itt példaként, 2010 és ’14 között 19 százalékkal nőtt az egy főre es ő jövedelem - nem a bér, a bérstruktúra, a bértábla 2008 óta változatlan , ennyivel nőtt a jövedelmi szint. A probléma tulajdonképpen nem ez. (21.20) Most arról lehet vitatkozni, hogy a 19 százalék 4 év alatt jó szám vagy nem jó szám. Itt inkább a problém a az, hogy ennek az eloszlását megnéztük, és most részletes adataink vannak a különböző intézmények, különböző kategóriák szintjén, és ebből az látszik, hogy a jövedelem nagyjából az intézményen belüli érdekérvényesítő képességtől, a jövedelemteremtő képes ségtől függ. Egyetemi tanárok esetén a bértáblában meghatározottakhoz képest körülbelül 40 százalékkal magasabb az átlagjövedelem, ahogy megyünk lefelé, a docenseknél 30 százalékkal, a tanársegédeknél meg az adjunktusoknál meg a tudományos segédmunkatársak nál, ahol egyébként építeni akarunk rájuk, hiszen ők a jövő oktatói és kutatói, ott ez már csak néhány százalékkal ment fölé. Tehát azt gondolom, hogy ennek a helyzetnek a rendezése több mindent tartalmaz. Tartalmazza a bértábla rendezését, és ennek a forr ásait kell megkeresni a rendelkezésre álló költségvetésben, illetve az intézmények saját költségvetésében. Erre vonatkozóan fogunk hamarosan javaslatot tenni. Azt gondolom, itt egyetértünk, ennek a számairól fogunk majd vitatkozni. A finanszírozásról: képv iselő asszony említette, hogy ez nem jó, mert mennyit vont ki a kormány az elmúlt időszakban. Azt hiszem, hogy azért érdekes, amit Domokos elnök úr mondott, mert van egy magyar mondás, de ezt most nem mondanám, bár azt hiszem, hogy sajtó nincs, de hogy hov a nem szabad pénzt tölteni. Tehát azt hiszem, hogy ha egy rendszernek vannak működési anomáliái, és azt hiszem, hogy az ÁSZjelentések, de a Kehijelentések is, meg egyébként amiket még végignéztünk, alapvetően működési anomáliákat jeleznek. Ezekkel valami t kell kezdeni, ezeket rendbe kell hozni. Azt hiszem, azzal, hogy a kancellári rendszer bevezetésre került, azzal, hogy a rektorok ebben intenzíven részt vesznek, ez a rendbehozatal megkezdődött. Nem gondolom, hogy túl sokáig fog tartani. A felsőoktatás re ndszere, azt hiszem, jól irányítható rendszer. Látszott az, hogy amikor nagyon nagy volt a probléma, akkor egy év alatt be lehetett avatkozni, és ezzel lehetett mit kezdeni, de azt hiszem, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor erről a kérdésről már nem ke ll beszélnünk, hogy mennyire optimálisan működik, mennyire nem, és akkor igazán a finanszírozásról is más módon lehet beszélni. A finanszírozáshoz, én továbbra is úgy gondolom, hogy az állami közvetlen finanszírozáson túl nagyon sok minden hozzátartozik. A fenntartó nemcsak arra teremt lehetőséget, hogy forrásokat biztosít a felsőoktatási intézménynek, hanem lehetőséget teremt. A lehetőségteremtésnek az egyik módja, amit Pósán képviselő úr említett, hogy ne kényszerítsük az intézményeinket arra, hogy megker ülő megoldásokat kelljen választaniuk ahhoz, ha egy kutatásfejlesztési munkát el akarnak végezni. Ebben a pillanatban ez van. Az Áht. keretein belül nagyon nehéz valós vállalkozási tevékenységet végezni a kutatásfejlesztés területén. Nem is teszik az int ézmények; a teljes költségvetésnek nagyjából másfél százaléka az, ami itt megjelenik, holott ennek sokkal magasabbnak kéne lenni. Az előbb említett egyetemeken az a láb, amit az intézmények nem grantekből, tehát nem projektekből, nem tandíjbevételből, hane m direkt ilyen típusú szolgáltatásból nyernek, ez nem másfél százalék. Amerikai egyetemek esetén ez a negyede, a német egyetemeknél is jelentős összeget jelent, azért, mert olyanok a feltételek. Ezeknek a feltételeknek a megteremtésében, azt gondolom, ezze l újabb lehetőség támad. Az elkövetkező időszak - figyelembe véve a magyar gazdaság fejlődését, különösen egyébként a kutatásfejlesztés, az innovációs terület fejlődését , az mindenképpen olyan időszak, ahol ezzel abszolút tudunk élni, és meg tudjuk tanu lni, hogy hogy kell. Volt egy pont, és azzal is egyetértek, hogy az egyetemek között vannak különbségek. Nyilvánvalóan az ELTE és a Budapesti Műszaki Egyetem a jövedelemteremtő képesség
