Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5112 vállalkozás. A nemzeti szociálpolitikai koncepció bátor megírója, Czibere Károly elvesztette már a bátorságát, úgy látszik. És akkor ott van a másik fontos változtatás, a házi segítségnyújtással kapcsol atos szabályozások módosítása. Szegényházi segítségnyújtás, folyamatosan reszelnek rajta valamit. Egyrészt halljuk most is - azt mondjuk ki - a liberális szövegelést, hogy célzottabbá kell tenni az ellátásokat és a rászorulókra kell koncentrálni, ki kell s zűrni a potyautasokat. A valóságban viszont ez mindig azt jelenti, hogy a liberálisok a rászorultság körét vonják egyre szűkebbre, egyre kevesebbet akarnak beengedni az ellátásokba, mert nem akarnak költeni szociális célokra, vagy a piacra akarják hagyni a feladat megoldását. Az egyébként magát jobboldalinak nevező FideszKDNP e tekintetben tehát egy liberális, a rászorultságot mind szűkebbre vonó politikát folytat, de ezt már ezerszer elmondtuk más intézkedések kapcsán is. Térjünk vissza a házi segítségnyú jtáshoz! Az egész hercehurca ott kezdődött, hogy 2013ban a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást elvették az önkormányzatoktól, és államosították azt is, a szakosított szolgáltatásokhoz hasonlóan. (18.30) Egyébként senki nem értette, hogy miért kell egy a lapellátást állami hatáskörűvé tenni, miért nem maradhat meg települési hatáskörben. A maszatolás a házi segítségnyújtást is elérte az idei év elején. Rájöttek arra, hogy állítólag mindenféle nem oda való feladatot is ellátnak a házi segítségnyújtók. Az el látottak gondozása helyett nyúlketreceket takarítanak, disznóölés után tesznek rendet, füvet nyírnak, gyomlálnak, szőlőt metszenek. Államtitkár úr januárban hosszasan sorolta a példákat. Nos, ezeket a tevékenységeket egyébként, helyesen, be is korlátozták - bár azon lehet vitatkozni, mi számít legitim szükségletnek, milyen házon belüli vagy ház körüli teendő ellátása szükséges vagy elfogadható , majd az indokolatlan igénybevételre hivatkozva ennek farvizén drasztikusan megemelték a házi segítségnyújtás rás zorultsági küszöbét is. Ennek köze nincs a nyúlketrectakarításhoz. Az történt, hogy most már csak a több szempontból ápolásra szoruló embereknek fog járni a gondozás. A kevésbé betegeknek, kevésbé nehezen mozgóknak, bevásárolni, takarítani, magukat ellátn i kevésbé tudóknak ez nem segít, holott sok esetben nekik is nagyon nagy szükségük lenne az ellátásra. Tehát nyilván itt a nehezen közlekedő emberekre gondolok. Ez volt az év elején, most pedig jön egy újabb variálás. Fontos változás, hogy differenciálják az ellátást a szükségletek szerint. Alapvetően két tevékenységi kört különítenek el: a szociális segítés és a személyi gondozás. A szociális segítés az alacsonyabb szintű igények kielégítését szolgálja, a személyi gondozás pedig az intenzív szükségletekkel foglalkozna, például ápolói feladatokkal. A szociális segítést szakképzetlen személy is végezhetné, a személyi gondozást csak szakképzett gondozó, ápoló. Nos, az új keret valóban alkalmas lehet a meglévő kapacitások hatékonyabb és az igénybevevők számára elméletben is kedvezőbb átcsoportosítására, ennek lehetőségét mi sem zárjuk ki. Ugyanakkor látva a korábbi változtatásokat, szigorításokat, a tendencia abba az irányba mutat, hogy még több ellátottat akarnak kirakni ebből a rendszerből. Azt is tudjuk, hogy a források érdemi emelése nélkül jobb ellátást nem lehet nyújtani. Ha valahol a forráshiányos rendszeren belül elvesszük a pénzt mások javára, akkor az átcsoportosítás valakinek fájni fog. Olyanoknak, akiknek egyébként most is jogos igényük van az ellátás ra, ők fognak kimaradni ebből a jövőben. Az sem egyértelmű, hogy mi van akkor, ha valakinek személyi gondoskodásra és szociális segítésre is szüksége van - a kettőt együtt igénybe lehet vajon venni? Nem látni a szociális segítés és a személyes gondozás pon tos tevékenységi köreit, márpedig az ördög gyakran a részletekben rejlik. Lehet, hogy bizonyos tevékenységeknél nem szerencsés, ha végzésükhöz nem írnak elő szakképesítést. A szociális segítéshez nem kell ilyen végzettség, ugyanakkor a tevékenységeket nem lehet mindig elválasztani egymástól, például a lakókörzeti higiénia megtartása során bizonyos mentális segítségnyújtás is zajlik, tehát itt beszélgetnek egymással az ellátott és a segítő. Vagy egy
