Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5111 amelynek középpontjában a könnyen kezelhetőség és a pontos tájékoztatás áll; én magam javasoltam ezt itt indításként egy napirend utáni hozzászólásban. Az információk felhasználóbarát átadásával javulhat a szolgáltatáshoz való hozzáférés. Az LMP szerint egy olyan honlapot kellene létrehozni, amely a felhasználó lakhelye szerint megmutatja, milyen szociális szolgáltatások vannak a közelében, mit vehet igénybe. Emellett nemcsak a kerületi, városi keresést tennék lehetővé, hanem problémaspecifikus s zűrést is. Egy felhasználóbarát honlap segítségével bárki részletes leírást olvashatna az intézmények feladatköreiről, az igénybe vehető ellátásokról, szolgáltatásokról. A szociális szolgáltatásokon túl egészségügyi vagy akár oktatási szolgáltatásokat, int ézményeket is bele lehetne venni ebbe az adatbázisba. A cél egyértelműen a tájékoztatás, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítése. Ilyen lenne egy valódi szociális portál. A mostani nem ilyen, viszont jelentős TÁMOPpénzeket költöttek rá ennek ellenére . Az már komolyabb változtatás, hogy három szolgáltatás esetében a támogató szolgáltatás, a közösségi ellátások és az utcai szociális munka esetében visszatérnek a korábbi finanszírozási modellhez, ami 2009ig működött. A mostani, pályázati elven történő f inanszírozás helyett visszatérnek a normatív finanszírozáshoz. Mit jelent ez? Cseberből vissza a vederbe. A jelenlegi széttagolt, egyszerre forráshiányos, egyszerre pazarló működtetéshez természetesen mindkét támogatási forma tökéletesen illik. Akik ismeri k a szociális munkát, annak a „Tékozló koldus ruháját szaggatja” című, majd’ tízéves szakmai tanulmány ismerősen hangzik. A szerzői tökéletes, máig érvényes látleletet adnak a szociális szolgáltatások finanszírozásának, működésének anomáliáiról. Rö viden: A normatív ellátás állandóan burjánzó szabályozást generál maga után, elbürokratizálja a rendszert. Miközben rugalmatlan és megöli a szakma kreativitását, megfojtja az önálló helyi kezdeményezéseket, hiszen azok nem fognak beleférni a finanszírozásb a, akik nem felelnek meg a szigorú szabályoknak, adminisztrációknak. A pályázati finanszírozás, bár elvileg rugalmasabb, legnagyobb hátránya a bizonytalanság. Hiába felel ugyanis meg valaki a feltételeknek, vagy kap finanszírozást, vagy nem kap. A két mech anizmus eredményeképpen egyszerre lehetnek olyan helyek, ahol párhuzamos szolgáltatások működnek, és egyszerre alakulhatnak ki fehér foltok, ellátás nélküli körzetek. A megoldás egy felülről, de nem állami szintről működtetett szolgáltatásszervezési, szolg áltatásvásárlási modell lenne. Lehetne itt kistérségi, megyei vagy akár regionális szintről beszélni. Az államtitkár úr által vezetett munkacsoport 2011ben egy komoly szakmai anyagot tett le az asztalra, ez volt a nemzeti szociálpolitikai koncepció. Ez eg y nagyon jó kiindulás, jó vitaanyag volt, az LMP szerette volna, ha ezt az anyagot meg lehet vitatni, ha ennek alapján valódi szociális reform indult volna. Sajnos, a Soltész Miklós vezette akkori szociális államtitkárság elmeszelte az anyagot. Csak azt ne m értjük, hogy most a koncepció kidolgozója, Czibere Károly, az új szociális államtitkár miért nem veszi elő a fiókból, miért nem harcol a saját anyagáért. Való igaz, több minden megvalósult belőle, de sok elemét kifordítva, visszájára változtatva valósíto tták meg, gondoljunk csak az államosításokra. Visszatérve a finanszírozás és a szolgáltatásszervezés kérdéséhez, a nemzeti szociálpolitikai koncepcióban - hasonlóan az előbb hivatkozott szakmai anyagban - egy felülről szervezett modell körvonalai rajzolódn ak ki. Az ebben a nemzeti szociálpolitikai koncepcióban vázolt új rendszer alapja, idézem a koncepcióból: „Két központi centralizált szerv, a Szociális Adminisztrációs Központ, illetve a Támogató és Tanácsadó Központ, amelyek irányításával és szervezésével történne a szolgáltatásokhoz, pénzbeli ellátásokhoz való hozzájutás. A SZAKok megyei alapon működő központok járási szintű kirendeltségekkel, a TTKk járási, kistérségi szinten működnek, mikrotérségi, települési hozzáférési pontokkal. A két központ egymá st kiegészítve, egyszerűsített eljárással és rövid határidővel dolgozna.” Nem folytatom, aki jártas a szociális szakmában, tudja, miről beszélünk. Ehhez képest átrakni három ellátást újra a normatív finanszírozásba, ez toldozgatásfoldozgatás, minden, csa k nem reform, nem előrelépés, nem bátor szakpolitikai
