Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Az egészségügyi alapellátásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
5082 összessége. De merem hinni, és magam is úgy gondolom, hogy az alapellátás legpontosabb meghatározását, azaz hogy milyen az igazi alapellátás, azok a kihívások adják, amelyek részben fedik a fenti definíciót, és amelyre választ kell adnia egy alapellátási szerkezetnek és szolgáltatásnak. A nemzetközi terminológia ezt jelen esetben négy „c”vel jelöli annak az angol szavainak a rövidítésével, így - ne haragudjanak, hogy angolul is mondom - elsőként a first contact, azaz az első találkozás a beteggel; legyen az ellátás continuous, azaz folyamatosan rendelkezésre álló, és egyben kiindulópont és végpont is; legyen úgynevezett comprehensive, azaz átfogó ellátás; és legyen co ordinated, azaz koordinált, ami annyit jelent, hogy maga is koordinációt nyújt a többi területtel, és a szakellátással való kapcsolatban is. Ismert tehát a pontos definíció, az elvárás a rendszerrel szemben. Adódik a kérdés: megfelele a törvény ennek az e lvárásnak, hogy a definíció egyes elemeit teljesítse, azaz papír alapon alkalmas legyen az alapellátással szembeni elvárásoknak a betöltésére? Álláspontom és a Jobbik álláspontja szerint erre részben alkalmas. Valóban, az első találkozás a beteggel, ezen n em változtat a rendszer, de a folytonossággal már gond van, hiszen a területi egyenlőtlenségek még mindig fennállnak, és ezután is lesznek, hiszen erre a jogszabály egyelőre nem ad megoldási lehetőséget, de az ügyeleti hiányosságok is azt ássák alá, bár ez en a téren igazán plauzibilisen ad megoldási lehetőséget a törvény. Azonban határozottan nem teljesül álláspontom szerint az átfogó ellátás, és a hiányosság szintén tapasztalható a koordináció területen. Ennek okai lehetnek - ahogy egyébként az államtitkár úr is beazonosította - az alapellátásban megindult privatizáció az 1990es évek kezdetétől, amely kifulladt, felemésztette saját erejét és lehetőségét, és ezért indokolt, és mondhatjuk úgy: talán indokolt az állami beavatkozás, mert ha maga nem tudta megt eremteni a lehetőséget, azt az államnak kell megteremtenie. Az ideális alapellátás egyik fontos ismérve álláspontom szerint az előbb említett négy „c” betűvel jelölt terminológia, de ezen felül is az alapellátásnak, ha ideálisan fog működni, szolgálnia kel l a széles spektrumú bővülési lehetőséget, erős hangsúlyt kell fektetnie a már korábban említett megelőzésre, és folyamatosan figyelni kell és figyelnie kell a technikai és menedzsmentfejlődés új irányait, és ha kell, ezekre gyorsan és hatékonyan kell reag álnia. Kérdés: megvane ez a törvényben? Álláspontom szerint részben megvan. Tisztelt Képviselőtársaim! Miért fontos nekünk az alapellátás? Az imént hallhattuk: az erős ellátás, alapellátás jó lakossági mutatókat szül. Hivatkoztuk az előbbiekben: egy friss tanulmány szerint az Európai Unió országait vizsgálva ahol erős alapellátás van, ott jobb a lakosság egészségügyi állapota. Márpedig ezen a téren bőven van mit javítanunk, európai összehasonlításban a magyar társadalom a legszerényebb mutatókkal büszkélke dhet - ha mondhatjuk azt, hogy büszkélkedhet. Vannak olyan rákfajták, amelyekben sajnos a mezőny kevésbé sem előkelő vezető helyét töltjük be, éppen ezért fontos a népegészségügyi szemlélet mellé, amelyet az utóbbi időben több lépcsőben és több intézkedéss el próbál előtérbe állítani a kormányzat, szóval, a népegészségügyi szemlélet mellé fel kell zárkóztatni az egészségügy egyik fontos építő elemét, az alapellátást. De fontos számunkra a kapuőri szerep és annak a hatékonysága is. Az alapellátásnak erősnek é s hatékonynak kell lennie, mert ez az ellátási forma olyan fontos kapuőri szerepet tölt be - és ezt is hallottuk már , amelyet egyrészről egy szűrőrendszerként működtethetünk, de másrészről költséghatékonysági szempontból is fontos. Ha képletesen akarunk szólni: minden, az alapellátás fejlesztésébe fektetett összeg busásan megtérül, mert jól szervezve és működtetve tehermentesíti, költségmentesíti a szakellátásokat, legyenek azok fekvő- vagy járóbetegellátások. Költséghatékony akkor lehet a rendszer, és a z is lehet az egyik fő cél, amit szem előtt kell tartani, tehát akkor lehet költséghatékony, ha a szakellátás és az alapellátás kapcsolata gyorssá, összehangolttá válik, teret enged az elektronikus adattovábbításra, és olyan technológiai fejlődéseknek ad t eret, mint például a képalkotó diagnosztikának az előtérbe helyezése és az erre való pályázati lehetőségek biztosítása.
