Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 10. szerda (83. szám) - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4771 kell állapítanunk azt, hogy hogyan tudunk segíteni a károsultaknak, hogyan tudunk segíteni nehéz sorban élő embereknek azáltal, hogy ezt a hatalmas ingatlantömeget, amely kihasználatlanul áll, legalább részben hasznosítjuk. Elmondható ugyanakkor az is, hogy a 180 ezer nagyon nehéz helyzetben lévő szerződéses és a mögötte álló sokkal több családtag esetében az eszközkezelő egy töredéknek tudott és tud segíteni a jövőben is. Az egyhatoduk és az egytizenkettedük között van az érintetteknek az a segítségnyújtási lehetőség, amely az eszközkezelő által elérhető. Amit különösen nehezményezünk, az az, hogy az úgynevezett forintosításuk során, ami igazságtalan volt, szakmaiatlan, és ellentmondott mindennek, amit mi fontosnak tartunk, de azt a vitát nem akarom újranyitni, a lényeg az, hogy egy hatalmas, több százmilliárdos többlet keletkezett, mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank környékén. Elvárható lett volna, és szakmai ellenérv nem táma sztható azzal szemben, hogy a több százmilliárd legalább egy részéből létrejöjjön egy olyan kártérítési alap, ahonnan a már kilakoltatottak helyzetét lehet rendezni, a már szétesett családdal bírók helyzetét lehet megkönnyíteni, hiszen ez a csomag, ami elő ttünk van, pontosan ezen legnehezebb helyzetbe került kör számára nem nyújt segítséget, nem nyújt kiutat, nem is ők voltak a célpontjai annak a csomagnak, ami előttünk fekszik. Viszont rájuk is gondolni kell. A szakmaiságba bőven belefért volna, hogy ezen több százmilliárdos, részben indokolatlan profittömeg terhére egy kártérítési alap jöjjön létre a legnehezebb helyzetbe kerültek számára, hogy senki ne maradjon az út szélén. De ha ezt az összes segítő cselekvési szándékot kivonom, akkor is azt látom, hogy mintegy 150 ezer ember, bedőlt hiteles segítségre szorul, és az önök által letett, erősen leszűkített koncepció, még ha a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatói egyikének nyilatkozatából indulok ki, az volt a legoptimistább, miszerint 25 ezer emberen seg íthet, még akkor is azt mondom, hogy utána is több mint 100 ezer család marad mindenféle mankó, segítség, mentőcsónak, mentőöv, úszógumi, bármi nélkül. Tehát elmondható az, hogy nagyon sok család még mindig ellehetetlenült helyzetben várja azt, hogy az út széléről valaki visszavezesse egy biztonságos menedékbe. Azok az erősen szűkítő feltételek, amelyek a KDNP magáncsődindítványában szerepelnek, álláspontunk szerint részben indokolatlanok, feloldásukkal pedig sokkal szélesebb kört lehetne megcélozni. Ennek részletezésére nyilván kísérletet teszünk a vitában, hangsúlyozva, hogy nem akarunk mi itt páros lábbal beleszállni az önök koncepciójába, jobbítani, javítani szeretnénk azt a károsultak érdekében, viszont látni kell, hogy alapvető koncepcionális és nézetk ülönbségek vannak közöttünk a segítség módját illetően. Amikor arról beszélünk, hogy mennyi szabadon elkölthető összeg marad a KDNPkoncepció alapján, akkor azt látjuk, hogy bizonyos forgatókönyvek esetében a frakcióvezető úrnak van igaza, és egy magasabb, már elégségesnek mondható összeg maradhat. Itt a feltételes módon van a hangsúly, nem marad, hanem maradhat. Viszont van olyan, a jobbikos szakértők által kiszámított forgatókönyv is, nagyon sok, tehát rendszerszinten felmerülő, ahol az egy főre jutó megm aradó jövedelem jóval kevesebb, mint egy közmunkásbér. Erre viszont már azt mondjuk, hogy nem teszi lehetővé a méltó létezést és megmaradást egyetlen károsult számára sem, tehát túl erőszakos beavatkozásként minősíthető, éppen ezért indokolatlan, éppen ezé rt meg kell azt változtatni. (10.40) Azt is kiszámítottuk, hogy kinek a legkedvezőbb ez a konstrukció, és arra jutottunk, hogy ha valaki normális életvezetés mellett szeretne törleszteni, fennmaradni és még a családja életvezetését is megoldani, akkor nagy jából 300 ezer forintot kellene keresnie ahhoz havi szinten, hogy ezen konstrukciós csomag alapján nehézségek nélkül, biztosan, garantálható módon átvészelje ezt. Gondoljuk végig, hogy a devizahitelkárosultak, a rezsitartozással bírók köréből hányan vanna k azok, akik 300 ezer forintot keresnek. Beláthatjuk, hogy egy nagyon minimális rétegről beszélhetünk. Amikor pedig azt említi meg az expozé kapcsán valamely képviselő, hogy az önkormányzati szociálpolitika dolga lenne azokon segíteni, akiken a magáncsőd n em tud, akiken az eszközkezelő